/Sziasztok! Nem lusta voltam írni, csak... nagyon sok dolog jött közbe. Suli kezdéssel mindig csak bajok vannak, ugye fel kellett költöznöm az albérletembe... Nem is sorolom tovább :) DE elkészültem vele. Nem tartom a legjobbnak, és annyira nem is sok dolog történik (kicsit átvezető fejezet), de mindig, mikor már azt akarom, hogy kiderüljön valami, akkor eszembe jut, hogy mi kell még ahhoz, hogy odáig eljussunk. És mivel az agyamban megvan az egész szerkezete, ezért tudom, hogy az a pillanat még nem most jött el... De remélem, hogy azért tetszeni fog :)
U.i.: Ha ennek a bevezetőnek semmi értelme, nézzétek el, mert már nagyon későn írtam hozzá :D /
U.i.: Ha ennek a bevezetőnek semmi értelme, nézzétek el, mert már nagyon későn írtam hozzá :D /
Chapter 9
Együtt, vagy egymás ellen?
Hétfőn, mindenhez volt kedvem,
csak egy újabb tanítási naphoz nem, főleg, mert kora reggel, arra keltem, hogy
Suzy hajnalok hajnalán kiabál valakivel… a telefonba.
Hát ezt egyszerűen nem hiszem
el!- morgolódtam, és igyekeztem egy párnát húzni a fejemre, de még így is
átütött az idegességtől remegő hangja.
- Nem, mondtam, hogy nem! Nem
megyek el csak azért, hogy egy boldog családot játszunk!- sziszegte ezúttal
kicsit halkabban. Erre felfigyeltem. Persze Sulli tovább aludt édesdeden, őt
egy ágyú sem keltette volna fel, ez már feltűnt. Akkor kelt fel, ha
csokis papírt dörgöltünk az orra alatt. A csokit imádta.
- Kész katasztrófa ez az egész,
szerintetek miért akartam bentlakásos suliba jönni? Mert már nem tudom
elviselni azt, ami odahaza megy. És már békén hagyhatnátok, aludni akartam
még!- szinte hallottam, ahogy lecsapja a telefont, és elhajította az ágya
végébe. Mozdulatlanná dermedtem, hogy ne sejtse, végig hallgattam az egészet,
de úgy tűnt, álcázási technikáimon még van mit csiszolni.
- Tudom, hogy ébren vagy!- mondta
lesajnálóan. Komolyan, ez a nap 24 órájában képes ezt a hangszínt megütni?
Daebak!
- Aludnék, ha nem itt
hangoskodnál- morogtam.
- Persze, gondolom. Jól
szórakoztál?- szavai gúnyosak voltak.
- Én ilyen kora reggel nem
szoktam szórakozni… semmin. Szóval befejezheted. Elég volt.
- Ne járjon el a szád…- kezdte
volna, de dühösen felültem, és szembe fordultam vele, nem törődve, hogy
szénakazal hajam valószínűleg mindenfelé áll. Sőt, lehet, hogy még növelte is a
drámai hatást.
- Kinek? Kinek járna el a szám?
Huh?- kérdeztem dühösen, ugyanakkor kicsit fájdalmasan.
Erre elnémult, és meredten bámult
rám. Láttam rajta, hogy hirtelen megértette. Megértette, hogy egyedül vagyok. Hogy nagyon nincs kihez fordulnom. Hogy nem bízok itt szinte senkiben. Láttam rajta, hogy hirtelen megérti. Mert igaz. Nekem nem voltak itt közeli barátaim. Voltak, akikkel jól
elvoltam, de ők… haverok voltak. Nem álltak olyan közel hozzám. Henry meg… van
jobb dolga, mint engem pesztrálni. Így hát… senkiben nem bízhattam annyira,
hogy a titkaimat rábízzam. És ezt, ha egy kis rálátása is van a dolgokra, Suzy
is tudhatta.
- Mi folyik itt?- kérdezte
félkómásan a harmadik szobatársunk, mire felsóhajtottam, kiszálltam az ágyból,
és az edzőcuccomhoz léptem.
- Semmi, Sulli, az égvilágon
semmi.
*
Tulajdonképpen már elegem volt az
egészből… Miért utálnak az emberek engem egyből, ránézésre? Bizonyítottam, hogy
tudok kedves is lenni azzal, aki felém is kedvesen közelít. Viszont ha valaki
nekem esik, akkor természetesen egyből bekapcsol a védekező funkcióm. És én is
paraszt leszek…
Kedvemen hétfő reggel az sem
segített, hogy C.A.P nem jött le futni. Csak most éreztem meg igazán, hogy
milyen jó volt vele kezdeni minden reggelemet, valahogy erőt adott nekem. Ő legalább
kedves volt mindig… De most megint egyedül voltam.
Reggelimet ismét a három idióta
mellett sikerült töltenem, és Ricky végig arról mesélt, hogy milyen jó volt a
hétvégéjük, mert elmentek a közeli város mellett lévő kalandparkba. Tetetett
mosollyal hallgattam a beszámolót, közben belül meg csak még jobban
elkeseredtem, hogy nekem itt kellett maradnom ezek között a börtönfalak között…
- Úgy hallottam, Changjo-val
fogsz énekelni!- szakította félbe az élménybeszámolót Chunji, egyenesen rám
nézve. Ettől kis híján félre nyeltem.
- Gyorsan terjednek a hírek…-
motyogtam.
- L.Joe-nek első dolga volt
elmesélni, miután hazajöttünk- mondta Niel is- Changjo… énekel- erre
mindannyian felnevettek. Nem értem, miért volt ez olyan vicces.
- Mást nem mesélt?- kérdeztem
elkomorodva, a medencés incidensre gondolva.
- Nem, semmit. Miért, történt még
valami?- vonta fel a szemöldökét Chunji.
- Nem fontos…- mosolyodtam el,
majd felálltam, és indultam volna kifelé, a tálcámat a helyére rakva, de valaki
utánam sietett, és mikor megszabadultam a tálcától, szembe állt velem.
- Yoo Ji Min- biccentette félre a
fejét Chunji, majd két ujjával a szám sarkához nyúlt, és felhúzta- Rossz színész
vagy, igyekezz jobban!- majd megsimította a hajamat, és ellépett mellettem,
mire én csak hitetlen tekintettel néztem utána.
A termünkben ezúttal is bent ült
már a padtársam, így sóhajtva indultam felé. Nem szólt hozzám, amint leültem,
tisztára levegőnek nézett. Nem is baj…- gondoltam. Pár perc múlva C.A.P sétált
be a terembe, és amint kiszúrt, odasietett hozzám. Az előttünk lévő padtól elhúzva
a széket, mellém ült.
- Nem mentem reggel!- mondta mély
hangján, mint aki kicsit zavarban van.
- Feltűnt!- nem terveztem ezt a
kicsit sértett hangszínt, viszont mégiscsak sikerült megütnöm.
- Haragszol rám?- kérdezte
döbbenten.
- Nem, dehogy! Azt csinálsz, amit
szeretnél- vontam meg a vállamat.
- Ma érkezett meg a suliba a
húgom. Neki segítettem- mondta hirtelen.
- Ó- néztem fel rá kicsit
könnyebb lélekkel- Van húgod? Nem is tudtam!
- Igazából nem a húgom, csak fogadott
testvér. Akartam szólni, de… nincs meg a számod.
- Akkor megadom, ha gondolod-
vidultam fel egyből- Vagyis, ha kéred, vagyis szeretnéd… de ha nem…
- Jesszus, szerinted mi másért
jött ide?- morogta fejét a padra hajtva a másik oldalon L.Joe. Úgy tűnt, csak
én hallottam, vagy C.A.P mesteri szintre fejlesztette a figyelmen kívül
hagyását.
- Add a telefonodat- mosolygott Sapó, mire kezébe nyomtam a mobilom. Bepötyögte a számát, majd visszanyomta a
kezembe, miután az övé is rezegni kezdett.
- Így már tudok neked szólni!
- Csodás- morgott továbbra is a
szőke fiú. Hogy mi baja volt megint a világgal? Vagy csak velem? Rejtély...
- Akkor…- állt fel C.A.P, mikor
valaki elkiáltotta magát az osztályban.
- DaHee!- a névtől mindenki
felbolydult, és az ajtó felé nézett, ahol egy hosszú, barna hajú, szép arcú
lány állt, iskolai egyenruhában. Arca kicsit megilletődött volt, apró mosoly
játszott a szája sarkában, de amúgy érzelmet nem lehetett leolvasni róla. Ő
lenne… Da Hee? Az egyetlen ember, akivel L.Joe kedves? Mégis, ki ez a csaj, és
miben egyedi?
Gyorsan padtársam arcára néztem,
aki mosolyogva, ismétlem mosolyogva nézte a közeledő lányt. Hirtelen kedvváltozás, mit ne mondjak...
DaHee megállt a padunknál.
Először C.A.P-re nézett, majd rám, aztán L.Joe-ra. Egy apró sóhaj hagyta el a
száját.
- Ez az én helyem- mondta halkan,
mégis magabiztosan- Drága bátyám- pillantott C.A.P-re- Vidd innen ezt a lányt!
Bátyám? DaHee ezek szerint… Sapó
húga? Aki ma reggel érkezett?
- Ő már korábban itt ült, keress
egy másik helyet. Látod, hoztak be egy új padot- közölte nyugodtan a fiú, mire
követtem a tekintetét. Valóban hoztak be egy plusz padot.
DaHee összehúzott szemekkel
nézett a bátyjára, majd rám. Jobbnak láttam nem kekeckedni. Amúgy sem volt érdekem maradni.
- Ne haragudj!- mondtam végül-
Csak itt volt hely, mikor jöttem, de átülök, hisz már alig vártam ezt a
pillanatot- álltam fel a székről- Amúgy a nevem Yoo Ji Min- nyújtottam a kezemet
neki, hogy mégse tűnjek bunkónak. Ő nézte pár másodpercig a kezemet, de nem
fogta meg. Erre leejtettem magam mellé. Hát jó. Még egy ember, aki utál… Mit
számít nekem?
- Nekem így is jó. Úgyis nagyon
illetek egymáshoz ezzel- biccentettem L.Joe felé, de közben nem vettem le a
szememet a lányról- Akkor…
- Te lennél az a lány, akiről a
bátyám mesélt?- vágott hirtelen közbe, érdeklődve végignézve rajtam- A szegény,
kis elveszett kislány, akinek nincsenek barátai?
Erre leesett az állam. C.A.P-re
néztem, aki ajkába harapott idegességében, gyilkos szemmel nézett húgára, majd mikor az figyelmen kívül hagyta, akkor az én reakciómat leste. Tényleg ezt
gondolja rólam? A szegény, kis elveszett kislány? Huh? Ezért volt velem kedves?
Gondolkozz Ji Min, mi másért?- szólalt meg ekkor a fejemben egy gonosz kis
hangocska. Igaz, annyira igaz. Mi másért lenne velem bárki kedves? Fájt egy
kicsit, de már megszoktam a csalódást. Sapó legalább megpróbálta… még ha ez
kicsit megalázó is volt.
- Figyelj, Ji Min, én nem mondtam
ezt! Csak…
- Hagyd- vágtam közbe kicsit
ingerülten- Igaz volt. Tényleg nincsenek barátaim. Jóban vagyok pár emberrel,
de senki nem áll közel hozzám annyira. Nekem nincsenek…
- Már hogyne lennének barátaid!-
szakított félbe egy vidámnak tűnő hang, amin teljesen meglepődtem. Rá
számítottam a legkevésbé, hogy egy ilyen beszélgetésbe mellém állna. Akiről el
tudtam volna képzelni, az Henry, Kai, U-kwon, talán Sulli, esetleg az idióta
hármas, de az akinek a hangját meghallottam, az nem volt más, mint…
- Suzy?!- nyílt tágra a szemem,
mihelyst megláttam a lányt magam mellett, és döbbenetemben hagytam, hogy belém
karoljon. De nem nézett rám. Szemével DaHee-t fürkészte. Nem épp kedvesen. Mint
engem, első nap, csak azt fokozva. Hirtelen érezni lehetett a levegőváltást.
C.A.P lehajtotta a fejét, L.Joe hátradőlt, érdeklődve nézve a jelenetet, az
újonnan érkezett lány pedig lassan félrebiccentette a fejét. Nem volt
szimpatikus. Egyáltalán nem. De még mielőtt tovább szemlélődhettem volna, Suzy
kicsit megrántott.
- Gyere Ji Min, kísérj el a
szekrényekhez, valamit ott hagytam!- mondta, rám (!) mosolyogva. Most akkor mi
van? Suzy skizofrén? Eddig még a normális hangnem közelébe sem merészkedett, ha
rólam volt szó, most meg…
De hagytam, hadd húzzon maga
után, ki a teremből. Nem bántam, hogy nem kell tovább ott állnom az asztalnál.
Csak remélni mertem, hogy kapok valami magyarázatot. Mert ez így nagyon nem
tetszett nekem. Suzy nem állt meg a szekrényeknél, tovább húzott, fel az
emeletre, egészen fel, míg már nem volt semmi magasabban, csak a tetőkertje a
kastélynak, és a hely, ahol a tornyokhoz lehetett felmenni. De ugye a tornyok
le voltak zárva. A tetőkert nyitva volt, de elvileg ide sem lehetett csak úgy
besétálni. Engedély kellett hozzá, de úgy tűnt, ez érdekli a legkevésbé a
lányt.
Direkt nem szólaltam meg, nem is
tudtam volna, kifullasztottak a lépcsők. Azt vártam, hogy ő legyen az első, aki
magyarázatot ad, erre az egészre. Elvégre, mi okból rángatott fel egészen
idáig?
Mikor felértünk, Suzy az egyetlen
padhoz sétált, ami fel volt állítva, a kis tetőkertbe, a rózsák mellé. Nem
messze ott volt a torony bejárata is, biztonságosan lelakatolva. Odasétáltam a
padhoz, és leültem a másik felére. Vártam.
- Miért csinálom ezt?- sóhajtott
fel a lány, mintegy magában, majd rám nézett- Ji Min! Mondd meg. Van értelme
utálni téged?
Kérdése meglepett.
- Azt hiszem…- gondolkoztam el,
lassan taglalva a szavakat, hogy legyen időm nekem is megrágni, mielőtt valami
orbitális hülyeséget mondanék- Azt hiszem, lenne értelme, talán még okod is
lenne rá, lehet, hogy tényleg nem vagyok egy szeretetreméltó teremtés. De… de
nem szeretném, mégsem. Már elegem van a folytonos veszekedésből- vallottam be-
Miért rángattál ide?
- Nem tudom…- túrt frusztráltan a
hajába- Megláttalak ott, és… emlékeztettél a régi önmagamra. Da Hee… nem
kedvelem őt túlságosan. Mindig is érdekes lány volt, kicsit olyan magának való. Nem nagyon barátokozott soha senkivel a 6 fiún kívül..
És nagyon menőnek hiszi magát, hogy a külügyminiszter lánya… pedig csak
fogadott lánya…
- Várj…- vágtam közbe, pedig
lehet, hogy nem kellett volna, hisz Suzy most az egyszer nyílt meg előttem-
C.A.P a külügyminiszter fia?
Ez egy elég nagy újdonság volt nekem. Hisz semmit nem tudtam róla, hiába töltöttünk együtt minden reggel egy kis időt.
- Igen. Nem is tudtad?- nézett
rám érdeklődve- Pedig úgy tűnt, jóban vagytok- mondta kis fintorral, amiről
eszembe jutott, hogy az első tesióránkon Sulli mit mondott: Ne mondjam el
Suzy-nak, hogy jóban vagyok Sapóval. Talán tényleg van valami közös múltjuk? De
1000 %, hogy nem mondaná el.
- Azért ennyire nem vagyunk jó
pajtik. Csak néha beszélünk- mondtam vállat vonva.
- Akkor most már tudod. Da Hee-t
még 2 éves korában fogadták örökbe. C.A.P tényleg olyan neki, mint egy báty. És
a lány nagyon jó és szoros barátságot ápol L.Joe-val. Aki meg nem mellesleg a
külügyminiszter helyettes fia, ezért már a pólyában is ismerték egymást elvileg Min Soo-val... De még mindig nem jött össze L.Joe DaHee-val. Pedig mindenki
erre számított Na Eun után. Róla tudsz, nem igaz? Hisz Henry is érintett benne…
- Igen, tudok róla…
- Szóval NaEun is sokat
féltékenykedett DaHee-re, pedig mindig mondták neki, hogy csak barátok…
- Értem… És te hogy jössz a
képbe?- kérdeztem hirtelen.
- Én…- nevetett fel, és hirtelen
összevonta a szemöldökét, mint aki most jött rá, hogy miről is, és kinek
beszél- Sehogyan. Nekem nincs közöm hozzájuk. Semmi- szűrte a fogai között, de
indulatos arckifejezése az ellenkezőjéről árulkodott.
- És nekem?- tettem fel végül a
legfontosabb kérdést.
- Neked sincs semmi. De ne is
legyen inkább… Ezért hoztalak magammal talán- nézett el a távolba, és fekete
conversé-vel a földet rugdosta szórakozottan..
- Miért voltál bunkó eddig?- nem
tudom, mitől lettem hirtelen ilyen kíváncsi.
- Hé, milyen kérdés ez? Meg kell
mutatni az amerikai libáknak, hogy ki az úr a háznál!- mondta flegmán, mire azt
hittem, lelököm a tetőről. De legalább lelógatnám, a lábánál fogva. Semmi gond
nem lenne, csak egy ici-pici pillanatra engedném el…
- De- folytatta, amiért belém
rekedt a kivégzésének elképzelése- Talán nem is különbözünk annyira. Talán itt
az ideje a fegyverszünetnek. Már kezdtem kifogyni a sértegetésekből, bármilyen
gáz is ezt bevallani. Meg aztán túl sok energiába kerül téged utálni, mikor
annyira nem is vagy gáz csaj. És mikor visszajött ez a másik, akit sokkal
jobban utálok nálad. Hisz ha mi ketten együtt vagyunk, sokkal többek vagyunk
ellene, mintha még egymást is kioltanánk. De nehogy azt hidd, hogy barátok
lettünk. Közel sem. Nem barátkozok könnyen.
- Persze, hogy nem lettünk
barátok. Sosem barátkoznék egy olyan emberrel, akit Suzy-nak hívnak- morogtam,
mire azt hiszem egy kicsit elmosolyodott.
- Mi most csupán sorstársak
lettünk. Csapattársak. Ha összefogunk, sokkal jobbak lehetünk, mintha egymást
gyilkoljuk.
- Ebben van valami- mosolyodtam
el- Egészen pontosan milyen csapatban is játszunk?- kérdeztem felvont
szemöldökkel.
- A lógjunk el a matekóráról
csapatban!- jött a hang a hátunk mögül, és Sulli vetette le magát közénk. Nem
tudom, mióta hallgathatta az egészet, de nem úgy tűnt, mint aki zavartatja
magát. Jellemző rá.
- Hát te?- kérdezte Suzy.
- Ez érdekesebb, mint a matekóra.
Ami mellesleg már régen elkezdődött… nélkülünk. Jöttem megnézni, hogy ki marad
tovább életben.
- És? Elégedett vagy a
végeredménnyel?- néztem a középen ülő gondtalan lányra.
- Igen. Ennek szurkoltam már egy
egész hete. Szörnyű volt a szobában uralkodó hangulat. Nem néztünk közösen
drámákat, nem olvashattam fel hangosan a kedvenc cikkeimet az újságból, nem
festettük be egymás körmét, és nem beszéltük ki közösen a fiúkat.
- Köszönd neki- mutattam Suzy-ra.
- Mit kened rám, mikor te
tolakodtál be!?
- Én akartam a ti szobátokba
kerülni?
- Csöndesedjetek gyermekeim, mert
lehajítalak titeket innen!- vetett véget kezdetleges vitánknak Sulli, mielőtt
az elmérgesedett volna.
- Jól van, bocsánat- mondtam
tettetett megbánással- Suzy, ha visszamegyünk a szobába, kifesthetem a
körmödet?- tettem a szívemre a kezemet.
- Persze!- vette a lapot, és
tovább játszott- Babarózsaszínre.
- Biztos vagy benne, hogy az
illeni fog a Prada táskádhoz?
- Milyen Prada? Gucci!- tette
csípőre a kezét, sértett hangon.
Erre két másodpercig bután
összepislogtunk, majd egyszerre tört ki belőlünk a nevetés. Először nevettem
igazán jókedvűt, mióta a suliban voltam. Talán végre találtam lány barátokat?
Talán… Vagyis, bocsánat. Egyenlőre még nem barátok. Csapattársak. Talán csak
egyenlőre…
*
Nem akartam mélyebben beleásni,
hogy Suzy egészen pontosan miért döntött úgy, hogy inkább velem, mint ellenem,
de örültem neki. Sosem voltak lány barátaim, és ez a helyzet, egészen
megtetszett. Elvégre… mindig irigyeltem a filmekben az olyan főszereplőket, aki
mellett kitartottak a barátai. És tudtam, hogy ez a halvány kis kötelék, ami a
matek óra helyett ott kibontakozott közöttünk, még nagyon gyenge, és elég egy
óvatlan rántás, és elszakad, sőt, súlyosabb károkat okoz, mintha ki sem alakult
volna. Tudtam, nagyon jól. Mégsem akartam elengedni, inkább még jobban
kapaszkodtam bele. Suzy-val nem leszünk sosem BFF-es nyakláncot hordó barátnők.
Még csak Sulli-val sem. De… már nem félek attól annyira, hogy valaki álmomban a
párnába fojt. És pont.
Mikor visszaértünk, a csengetés
után a terembe, így hárman, és láttam, hogy a régi helyemen Da Hee ül, és épp
valamit L.Joe-nak mesél, kicsit összeugrott a gyomrom. Láttam, hogy a cuccaim
az újonnan behozott padra vannak téve, ami hál’ istennek ismét a hátsó sorban
foglalt helyet. De nem maradt időm többet gondolkozni, mert unokatesóm azonnal
előttünk termett.
- Te meg hol voltál?- kérte
számon- És ti?- nézett barátnőimre megrovóan- Suzy, ha bántani merted, akkor…
- Csigavér, öcskös, egy haja
szála sem görbült!- vágott közbe Suzy, szokásos stílusában.
- Minden rendben, Henry, semmi
gond!- mosolyogtam, majd a helyemhez sétáltam, a többiekkel együtt. Drága
rokonom is követett.
- És miért lógtátok el a
matekórát?- folytatta a kérdezősködést. Komolyan, mi ő? Az apám?
- Hát én teljesen megértem, miért
nem akartak részt venni rajta- zuttyant le mellettünk U-kwon, széles mosollyal-
Majd belehaltam, annyira unalmas volt.
- A te hülye fejednek minden
unalmas!- vágott vissza Sulli, és kinyújtotta a fiúra a nyelvét. U-kwon meg elkerekedett
szemekkel nézett rá.
- Te kis csirke, hagyod abba,
vagy leharapom!- de erre a lány továbbra is csak nevetett- Várj csak,
elkaplak!- azzal Sulli után vetette magát. Komolyan, mint két őrült gyerek, úgy
kergetőztek. Ezek után a hangoskodás után természetes, hogy az egész osztály
minket bámult. Valaki jól szórakozva, valaki lesajnálóan. De tény, hogy mi jól
éreztük magunkat. Ki is nevettem őket, míg az egyikük a nagy lökdösésben fel
nem borított, és el is vesztettem az egyensúlyomat. Már készültem, hogy a
földön végzem, mikor két erős kar tartott meg hátulról.
- Ne most tanulj repülni!-
hallottam egy ismerős hangot a fülembe suttogni, miközben talpra segített. Akaratlanul
is elmosolyodtam, és hátra akartam fordulni hozzá, hisz ma még nem is láttam,
de továbbra is egyenesben tartott, és vállamra támasztotta állát, úgy nézte a
többieket, néha fel-felnevetve.
- Kai… nehéz a fejed- mondtam,
mikor már kellően zavarba jöttem a közelségétől. Az arcom valószínűleg
paprikavörös volt.
- Mert tele van ésszel- suttogta
a fülembe. Jaj ne! Már megint így viselkedik! Mikor ezt csinálja, annyira
összezavarodok… Főleg, mikor a többiek is észrevették, hogy tulajdonképpen
hátulról átölel engem a fiú.
- Hé, ti meg mikor kerültetek
egymáshoz ilyen közel?- pislogott ránk Sulli, mikor kifulladva a nagy
kergetőzésben, ledobta magát a székembe.
- Nem is tudtad, hogy járunk?-
kérdezte nevetve Kai.
- Hé! Szeretnéd, mi?- fordultam
vele szembe, és vállára csaptam- Akkor álmodozz csak tovább!
- Akkor miért is pirultál el?-
húzta az agyamat Suzy, majd a következő pillanatban lepacsizott, mire felsóhajtottam.
- Ti nem értitek ezt, mert kis
konzervatívok vagytok!- mondtam- Kai is élt pár évet az USA-ban, ő is sokkal
közvetlenebb. Ebben nincs semmi durva. Szóval leállhattok!- csitítottam a
srácokat, és a két lányt, de úgy tűnt, ők már az esküvőnket tervezgetik.
Nagy sóhajjal néztem Kai-ra.
- Ments ki, a szekrényemhez kell
mennem. És ne adj alájuk több lovat- pirultam bele a mondatba, eleve ő kezdte a
viccelődésével, mikor nyilvánvaló, hogy nincs közöttünk semmi.
- Ahogy akarod!- vont vállat,
mosolyogva, megdobogtatva az amúgy is dobogó szívemet. Na, csak most
gyorsabban. Szóval…. értitek.
Én gyorsan kisétáltam a teremből
a szekrényemhez, mielőtt még nagyobb bajok lettek volna. Szórakoztató volt a
társaság, de azért zavarba ejtő volt. Kai biztos, csak megszokásból csinálta.
Hisz mesélte, hogy 4 évig élt gyerekkorában az New York-ban. Biztos, hogy…
- Ji Min- hallottam meg a hátam
mögül egy hangot. Összeszorítottam a szememet, idegességemben. Elvégre mikor
utoljára láttam, akkor derült ki, hogy miért is volt velem kedves.
- C.A.P?- néztem rá hűvösen.
- C.A.P? Ez az első, hogy nem
Sapónak szólítasz- arcán kis mosoly játszott, de inkább szomorú mosoly. Azonban
nem hatott meg.
- Az akkor volt, mikor még nem
tudtam, hogy jól szórakozol a szerencsétlen kislányon.
- Nem úgy értettem…- lépett
közelebb.
- Lehet ezt másképp érteni?
Ennyire szánalmas voltam a szemedben? Megmondhattad volna, nem vagyok ennyire
gyenge lelkileg, hogy „ekkora csapást” ne bírjak elviselni!- húztam fel az orromat.
- Most tényleg úgy viselkedsz,
mint egy öt éves- közölte fapofával.
- Hogy mi?- nyílt nagyra a
szemem.
- Úgy viselkedsz, mint aki nem
képes felfogni, hogy valaki neki akar valamit elmagyarázni. Tényleg 17 éves
vagy?
- Ez most sértés volt?- kérdeztem
vissza értetlenül.
- Igen. Nem. Nem fontos. Ji Min,
csak azt akartam, hogy tudd, én barátként tekintettem rád mindig. Nem másért,
hanem magad miatt töltöttem veled az időmet. És nem bántam. Ha ezt megérted,
akkor azt hiszem nincs szükség a további félreértések tisztázására- azzal hátat
fordított, és elsietett a folyosón.
Hisztis lennék…? Talán. Basszus,
tényleg hisztis voltam…
Nekidőltem a szekrényemnek, és
úgy néztem utána. Barát? Ő? Nem másért... hanem magam miatt? És nem bánta meg?
Mit akar ez jelenteni? Sapó… könyörgöm, már te is fejtörést okozol nekem?
Aznap nem lógtunk el több óráról.
Szünetekben a két lánnyal, és a fiúkkal voltam. Így voltunk hatan. Furcsa volt,
és láttam a többieken is, hogy nekik is fura, hogy pont így verődtünk össze.
Elvégre én voltam a kapocs közöttük. Sulli folyton piszkálta U-kwon-t, Suzy
mindenkit piszkált, szokásához híven, én meg igyekeztem Kai-tól mindig egy lépés
távolságra állni, nehogy megkísértsen a gondolat, hogy... na, bármilyen olyan
gondolat, ami nem lett volna helyén való.
Egyedül ültem a padban, miután a
fiúk összevesztek, hogy ki telepedjen mellém. Én elvoltam egyedül is, sőt! Jobb
is volt így. Néha visszapillantottam régi helyemre, és ilyenkor párszor
összeakadt a tekintetem L.Joe-éval. Ő úgy tűnt, hogy jól szórakozik új
padtársával. Hát, felőlem!
De akkor sem hagyott nyugodni a
gondolat, hogy mi van abban a lányban, ami bennem nem. Na nem mintha irigyeltem
volna annak a seggfejnek a figyelmét. Erről szó sincs. Csak sértette a női
büszkeségemet. Már amennyi maradt belőle.
Órák után éppen én voltam a
felelős, hogy rendbe tegyem a padokat, így kicsit húzva a számat, de miután
kivittem a cuccaimat a szekrénybe, neki álltam rendezgetni a padokat, mígnem a
terem egészen kiürült.
- Segítsünk?- nézett hátra Suzy
az ajtóból.
- Megoldom.
- Ne csináld egyedül- jött oda
mellém Kai is, a szokásos szívmelengető mosolyával- El kell mennem valahová, de
majd jövök, és segítek neked. Rendben?
- Erre semmi szük…
- Nem jó válasz, majd jövök!-
intett, majd gyorsan kisietett a teremből. Csodás.
Nem tudom, mit akart igazából
segíteni, mikor csak a szemetet szedtem fel gyorsan a földről, és az asztalokat
igazítottam el. Már majdnem végeztem, mikor a hátam mögül meghallottam a
lépteit.
- Látod, Kai, már végeztem is
szinte!- mondtam jókedvűen.
- Csodás- a válasz azonban nem
attól jött, akitől számítottam. Megdermedtem a mozdulat közben, és
legszívesebben neki szaladtam volna egy szimpatikus falnak, hogy miért büntet
engem ennyire az ég. Lassan hátrafordultam, hogy szembe nézzek L.Joe-val. A fiú
egy padnak dőlve állt, és fürkészően nézett rám.
- Akarsz valamit?- kérdeztem
barátságtalanul.
- Csss!- intett le- Éppen azon
gondolkozom, hogy kire emlékeztetsz. Ma, ahogy nevetgéltél...
- Ne keress ilyen embert, mert
senkihez nem hasonlítok, aki a te társaságodban megfordul- majd visszafordultam
a padomhoz, de elém sétált, és kitámasztotta a lábával az asztalt, hogy az ne
mozduljon.
- Felszívódnál?- csaptam a padra.
- Nem- követte ő is a példámat,
így egymással szemben támaszkodtunk a padon.
- Van valami konkrét célod ezzel?
Őrületbe akarsz kergetni?- kérdeztem halkan, de fenyegetően.
- Eszemben sincs. Csak épp
felmérem a tűréshatáraidat.
- Hát már nagyon feszegeted őket-
nevettem fel hitetlenül.
- Ennek örülök- vigyorodott el,
mintha valami ajándékot kapott volna.
- Na, nekem ebből elegem van!-
majd olyan erővel ragadtam meg a padot, amennyire csak tudtam, és rá akartam borítani
a fiúra. Sikerült is volna, ha nem ugrik el előle. A következő pillanatban
mellettem termett, és elkapta a csuklómat.
- Te most rám akartad borítani?-
kérdezte döbbenten, mint aki nem képes elhinni, hogy akár képes lettem volna
kárt tenni benne.
- Igen. És akkor?- próbáltam
kirántani a kezemet, de csak azt értem el, hogy a másikat is elkapta- Engedj
el!- szűrtem a fogaim között.
- Nem. Én itt szórakozok, te
pedig véresen komolyan veszel mindent. Ez a baj veled. Nincs humorérzéked-
biccentette félre a fejét.
- Humorérzék? Hát ehhez semmilyen
humorérzék nem lenne elég…- ismét rántottam a kezemen, de csak azt értem el,
hogy neki tolt a falnak, fejem mellé szorítva a két csuklómat.
- Figyelj, Jimmy! Nem fogom
többször elmondani, csak egyszer, így jól figyelj. Az egyetlen, amiért veled
foglalkozom, az az, hogy…
Sikerült! A karom kicsúszott a
szorításából, és el akartam lökni a mellkasánál, de azonnal utána kapott, és
visszaszorította. De mindeközben valami furcsa, cérnaszakadást hallottam, és valami koppant is a padlón. Hirtelen megéreztem a levegőt a mellkasomnál. Lenéztem magamra, és észrevettem,
hogy, ahogy L.Joe a karomat megragadta, a keze beleakadt a blúzomba, így annak
gombjai a mellem aljáig szétpattantak, egyik le is szakadt. Így megmutatva a világnak a fehér
csipkés melltartómat.
Talán a filmek hősnőit
megszégyenítő módon kellett volna egy nagyot sikítanom, és elrohannom, de egyszerűen
leblokkoltam. Tágra nyílt szemekkel álltam, egy hang nem jött ki a torkomon, csak tátogtam.
Nem is tudom, hogy mi volt rám ilyen hatással. Maga a tény, hogy itt állok, a
falhoz szorítva, közben közszemlére téve a fehérneműmet, vagy pedig a fiú
arca, ahogy rám nézett. Hát megért egy misét az is. Ugyanúgy megdöbbent, mint
én. Tekintete tágra nyílt, és úgy bámulta a mellemet. Hát ez kész! Nem látott
még ilyet?
- Ennyire tetszik?- kérdeztem
kicsit gúnyosan, de megcsuklott közben a hangom idegességemben. Erre a szemembe
nézett. Valami furcsa fény villant a tekintetében, amit nem tudtam hová tenni.
Lassan félmosolyra húzta a száját, és öntudatlanul végig is nyalta. Azt hittem, ott helyben dobok egy hátast.
Még soha férfit nem találtam ilyen ijesztően vonzónak. És itt az ijesztően van
a hangsúly. Most komolyan a mellem látványa okozott ekkora változást a
viselkedésében? Úgy nézett rám, mint aki menten felfal...
- Ja, míg ruha fedte, nem tűnt
ekkorának!- szeme lassan levándorolt az ajkamra, és azt kezdte el szuggerálni, majd
lassan közelebb hajolt a fejével. Te jó ég!
- L.Joe… Mit csinálsz?- nyögtem
ki, miközben a tökéletes száját néztem, ami közelített az enyémhez. El kéne
lökni! Ji Min, mire vársz, lökd már el! Te szerencsétlen, mozdulj már meg!
De egyszerűen nem ment! Ott
álltam, ledermedve, arra várva, hogy valami csoda történjek, és megjöjjön az
eszem.
- Szerintem okos lány vagy, és
kitalálod- suttogta már csak pár centi távolságából, mitől megremegtem. Négy centi…Három… Kettő…
Már szinte éreztem ajkát az
enyémen, de ekkor egy váratlan hang szakította félbe:
- Te meg mi a francot művelsz
vele?
/Sokszor amúgy nem tudom, hogy mit gondolhattok egy bizonyos fejezetről, így ha írnátok véleményt, vagy valami kis szösszenetet, akkor én is jobban látnám a dolgokat. És talán fellelkesülve gyorsabban írnám a következőket :D /
Kiengesztelésképp, amiért sokára hoztam meg, itt egy gyönyörű L.Joe ♥ |
Nekem nagyon tetszett eddig az összes fejezet, jó a történet is és mindennap alig várom h lássam a következőt!!:D
VálaszTörlésKöszönöm, ennek nagyon örülök :D Majd igyekszem velük!
TörlésKéne visszajelzés? Hát jó...
VálaszTörlésElőször hülyének tartottam a legjobb barátnőmet amiért K-pop fan. (Most is annak tartom, de már nem okolom Koreát) Aztán elkezdett mesélni, hogy Korea így Korea úgy. Még mindig hülyének tartottam, próbált zenéket mutatni és bevetni minden helyes fiút, de semmi nem változott. Aztán mesélte, hogy olvas egy iszonyú jó blogot amiben koreai emberek vannak. (Tudom, hogy hülye a megfogalmazás) Érdekelt, hogy miért van oda, megkértem, hogy küldje át annak a blognak a címét. Ezt küldte át: http://gangnamsprincess.blogspot.hu/
Azt hiszem, hogy akkor még a 18. fejezet volt felrakva. Elkezdtem olvasni, elképzeltem a szereplőket, a helyszíneket és megtetszett. Azóta állandóan azt nézem, hogy mikor írsz újat. Imádom a másik blogodat is, állandóan azt nézem, hogy írtál-e már. Ma is a legjobb barátnőm mondta, hogy nézzem meg, hátha írtál. Na akkor azt a fejet kellett volna látnod amit akkor csináltam amikor észrevettem a bejegyzést, tuti lenne elég inspirációd akár egy évre is :D De komolyan.. reakcióm amikor meglátom: Úúúúúúú....Aaaaa....Ez az!!!!!! (Megjegyzem becsöngetés előtt 6 perccel szólt és 3 perc eltelt azzal, hogy:Írt!!!! Juhé!!!
Szóval kb. órán meg szünetben olvastam és aki kérdezett tőlem valamit azt elküldtem melegebb éghajlatra) Amúgy nem vagyok koreai-fan, szerintem nem is leszek, de a te történeteidet meg néhány dalt (de főleg a táncokat) a helyesebb fiúkat + az ökörködést amit lerendeznek imádom! Azt hiszem én Kai-t bírom a legjobban, vagy inkább Kai-t és C.A.P.-et... Vagy inkább Kai-t, C.A.P.-et Chunji-t és U-know-ot... Tudod mit inkább hagyom, nem tudok választani. :D Az az igazság, hogy ha akkor nem mutatta volna meg az előző blogodat, akkor biztos, hogy nem gondolnék úgy a koreaiakra, mint isteni táncos, eszméletlen hangú, iszonyú helyes emberre. Remélem kaptál ebből a megjegyzésből ihletet, és várom a folytatást. ;)
Ui.:Ne felejtsd el, tehetséges vagy istenien írsz és egy csomó ember nézi nap mint nap, hogy írtál-e. :)
Ui2.:Ne haragudj amiért ilyen hosszú és konkrétan bele írtam az önéletrajzomat is.
Szia! (Újfent) Most csak annyit szeretnék, hogy kérlek nézd meg a blogomat, mert érdekelne a véleményed. (Ez nem olyan katonás, hogy márpedig megnézed, mert azt mondtam, csak tényleg érdekelne, hogy mit gondolsz, érdemes-e folytatnom vagy nem.) Köszönöm előre is bármilyen visszajelzésedet.
TörlésÉs itt a blog is: http://rahelnaploja.blogspot.hu/
Először is: wow! Tudom, nem egy értelmes szó, de ez volt az első, amit kinyögtem. Az, hogy nem szereted/szeretted annyira a koreai/k-pop dolgokat, és mégis ennyire tetszett a Gangnam's princess, az már magában durva. De hogy még ezek is ennyire tetszenek! :D Ilyenkor sírni tudok a boldogságtól, hogy valakivel sikerül megszerettetni valamit. :D Az én legjobb barátnőm sem volt Korea fan, de végül sikerült beleverni a kultúrát, már ő is imádja :D És vigyázz (vagy ne vigyázz) túl keskeny a határ a "kedvelem Koreát", és az "imádom Koreát" között :D
TörlésÖrülök, hogy szereted a szereplőket (nekem is nehéz lenne kedvecet választani ennyi jó pasi közül, khm... néha írás közben össze vissza vigyorgok, el sem hiszem, hogy láttam ezeket az embereket, akikről a történet szól (vagyis a Teen top-ot "csak" :D ), és annak is, hogy sikerült a történeteimmel kicsit közelebb hozni hozzád a dolgokat. Tényleg nem gondoltam volna semmi ilyesmit, mikor elkezdtem ezeket írni. De ilyenkor azt érzem, hogy van értelme :DD
Persze, hogy kaptam ihletet a hozzászólásodból! És nem haragszok a hosszú kommentárért, imádom olvasni, amit írtok :D És én is mindig beleszövöm az életemet.
És mindenképpen elolvasom a blogodat, csak most a hétvégén nem lesz rá időm szerintem, csak úgy, mint levegőt senni sem (péntek az egész napos rohanás, szombat-vasárnap egész nap melózok), de jövő hétre biztosan el tudom olvasni, majd írok is hozzá neked. Az meg, hogy érdemes-e, már most ne legyen kérdés. Írni, olyan dolgokat találni ki, amik a te fejedben léteztek csak, és ezt megosztani másokkal, szerintem az egyik legjobb dolog a világon. :D És a saját történeted saját magadat is meg tud változtatni (tapasztalat :D ).
U.I.: csak mert imádok ilyet írni: láttam a névjegyednél, hogy szereted a spanyol nyelvet. Én is :D Tanultam is 4 évig, sajnos a gimi uccsó éveiben már nem vettem komolyan, így már el is felejtettem. Most meg a koreai mellett nem akarom, mert akkor mindent kevernék. De majd egyszer még visszatérek hozzá :)
(erről beszélek, itt az én élettörténetem is :D )
Eletke! Minden reszhez irtam eddig oommentet, kiveve egyhez. Azt hiszem. Na ez a resz, lehet, hogy neked atkoto resz volt, hat nekem meg egy istenien megirt "nyaladzunk L.Joe felett" resz volt! :) Alig vartam, hogy olvashassam, de sajnos a suli es az otkor keles miatt, egesz heten zombi allapotban voltam. Tenyleg imadtam a reszt! Nem talaltam hibat benne, a szokincsed meg mindog csodalatos es annyira jol van felepitve a tortenet! Meg az elozo blogodnal mondtam, hogy a te irasaidhoz foghatot meg nem talaltam. Ez igaz is! Tovabbra is t vagy a Nr.1! :) Szoval hajta es hozz sok sok ilyen yummi reszt! :) Kajak
VálaszTörlésTudom, te lelkes kommentelőm vagy, amiért nagyon hálás is vagyok :D mindig jól esik olvasgatni őket. Még az első hozzászólásodra is emlékszem a GP-nél.
TörlésHát örülök, ha tetszett, lehet, hogy csak én vagyok ilyen nagy elvárásokkal magammal, és jobbat akartam írni ennél. De sebaj :D Ha nektek tetszett, akkor már örülök.
Igen, nyáladzunk L.Joe-n... most az új számuk MV-jében kikészített a srác, szóval ettől is ihletet kapva, lesz még pár/jó sok L.Joe jelenet... muhahaha... (de ő csak és kizárólag az enyém, másnak nem adom :D Rajta kívül még Ricky-re tartok nagyon durván igényt. A többieket meg csak kölcsön adom :DD öhm... elkalandoztam )
A lényeg, hogy igyekszem vele sietni, csak most hétvégén végig melóztam, így még mindig hiányzik egy fél fejezet. De most szerintem kicsit beindultam... :)
Köszi, hogy írtál ;)
Jujujj! Noe, a valojqban en Niel es L.Joe kozott nem tudok donteni, de kompromisszum kwpes vagyok L.Joe-t illetoen.Amugy is, en bem csak Teen Topra utazom. :) Vannak meg egy paran akik kozul lehet valogatni.
TörlésNem vagyok egy kommentelos fajta, egyebkent.Osszesen ket-harom blog van, a tobb szazbol ahova rendszeresen kommentelek. Evbol ketto a tied volna. A gangnam princess blogod szamomra merfoldko volt. Akkor zartam le eletem egy nagy korszakat es nyitottam egy ujat. Szoval akarhanyszor arra atortenetre gondolok, nos, csak sirni tudok. Oromomben vagy nem...? Ki tudj! Mindig megrikatt. Tenyleg imadtam a blogot es a mostanit is imadom.Azt hiszem mar mondtam, hogy jo negy eve vagyok kritikus szemmel olvaso, fanfiction manias allampolgar. Nos ez alatt a negy ev alatt 1 blogot tudhattam a hatam migott amit en irtam. ( siralmas lett,visszaolvasva sirok a szegyentol) emellett legalabb 1000 blogot olvastam, de teljesen mas temaban. Nos nem kpoppernek indultam! Aztan mikor 2-3 evvel ezelott jott az oulruletem, nem vettem ra magam, hogy ilyen temaban is keresgeljek a ficik kozott. Nos a blogod az elso olvashatonak titulalt volt ebben a temaban,szoval Shin-ek tortenete orokke emlekezetemben marad. Csak ugy mint a negy evvel ezelotti legelso blog amit olvastam. Ket kezdet amire boldogsaggal emlekszem vissza. O, ja, szoval eltertem a targytol! A lenyeg, hogy nagyon wok mindent koszonhetek neked es a fantaziadnak, szoval aldom az Istent, hogy rsd talaltam. :) Kajak
Ne mondjál ilyeneket, mert fangörcsöm lesz magamtól... vagy ilyen nem létezik?... bocsi, kicsit pihent agyú vagyok mostanában (mostanában mindig... :D ). Azt hittem, hogy te ilyen lelkes kommentelő vagy mindenhol, de hogy én ilyen kiváltságos lehetek, azt sosem gondoltam volna. Minden hozzászólásodnál először fél órát visongok, aztán lehűtöm magam, hogy ne abból álljon a válaszom, hogy köszikösziköszikösziimádlakköszi.... na szóval érted :D Sosem gondoltam volna, mikor elkezdtem blogot írni, sőt, mindig írtam könyveket, de féltem megosztani az emberekkel, mert tartottam, hogy nem fog tetszeni senkinek, de most nagyon sok pozitívumot kaptam, és nem győzöm köszönni az embereknek, akik ezeket olvasták. Tényleg sok erőt adtak. Mikor elkeseredett voltam akár írás terén, akár másban, valahogy erőt tudott adni, hogy legalább ez a része az életemnek hasznos, és tetszik valakinek. (igen, képes vagyok bedepressziózni, és akkor semminek nem látom értelmét. Fene B vértípus... elég hülye természetem van... :D ) Nem is tudom, miért mondom most ezt... nem vagyok mindig ilyen kitárulkozós... de ha már leírtam, akkor nem törlöm ki :D Öhm... mit akartam még írni...
TörlésÓ, igen. L.Joe-t nem adom. Soha. És Niel-ért is fognak még harcok folyni... A koncerten imádtam meg a srácot (csak úgy mint Ricky-t). De még a legjobb barátnőm is beszáll a harcba, akkor ott még lesz egy cicaharc :D Több banda... ne is mondd, ilyenkor eszembe jut a mondás miszerint "több is van ott, ahonnan ez jött". Teen top mániám előtt nagyon MBLAQ-es voltam. De a Block B, BAP, INFINITE, Nu'est, Boyfriend, BTS, FTIsland, Cnblue, egye fene, csapjuk ide az EXO-t, csak mert miért is ne... szóval ezek mind-mind képesek belőlem elég rendesen hatást kiváltani belőlem... Rám jött a szájmenés...
Amúgy én szívesen elolvasnám a blogodat, amit írtál. Nem akarod megosztani velem? :D
Szia! Valojaban en is visongok most, akar hiszed akar nem. Sajnos,eleten legnagyobb hibaja, de en nem tudtam elmenni a koncertre igy csak youtubos szar minosegu videokat lattam. Ausztriaban elek es epp sulink volt szoval....
TörlésNos... L.joet es Nielt mar csak azert sem engedem! Hahjjj! Az a sok banda! Imadom oket. Mindrt amit felsoroltal es meg egy parat amit nem. Amugy en inkabb FTisland (van alairt zoknim toluk!!! :D) , EXO ( IGENYT tartok Luhanra, Taora es Xiuminre illetve Kaira) , BTob, Teen Top,Cnblue Gdragon es b1a4 fan vagyok. Marmint az osszes tobbit is imadom de toluk el tudok olvadni egy helyben! ♥♥♥
Nos a blogom teljesen mas temaban keszult. Az is fanfiction de jo regi es szval ha nwm vanos inkabb nek mutatnam meg. Amugy is azt hiszem mar letoroltem. .. de talan igy jobban jartal is! ") :D puszi Kajak
*ha nem banod akkor inkabb bem mutatnam meg.
Törléssorry a sok elirasert
FTislandos aláírt zokni?? :O Omo, mik vannak, én is akarok :D Ez a banda kultusz nálam, mert az első, akire a kpop világában azt mondtam, hogy hozzámennék szívesen, az JaeJin volt :DD L.Joe-t megtartom, Niel még alku tárgya... vagyis... rám kacsintott a koncerten, szóval ez már felér egy házassági ajánlattal. És még a kezét is fogtam, így akár azt is mondhatjuk, hogy már jó barátok vagyunk. Veszett ügy, tuti azóta is engem keres egy kamu facebook profil alatt... :D
TörlésSajnálom, hogy nem tudtál ott lenni a koncerten... Most a VIXX-en én sem voltam, de csak mert nem ismertem annyira őket. (egyszer azt álmodtam, hogy Ravi a legjobb barátom, és együtt néztünk koszorúslányruhát, azóta őt nagyon szeretem, de kb. ennyi... igen, elborult egy agyam van...)
EXO... Luhan, Tao lehet a tiéd. Xinumin-ért már harcok lesznek, de ha onnan kéne legesleget választani, az nekem Lay lenne, mert olyan aranyos mosolya senki másnak nincsen :) Amúgy Kai-t nem bírom/bírtam, szóval őérte sem fogunk harcolni. Fura, hogy a történetemben meg pont ő kapta a legcukibb karaktert, mármint szerintem, de... mikor elgondolkoztam, hogy ki lehetne, akkor még ugye nagyon nem volt a szívem csücske, mégis csak őt tudtam elképzelni a szerepre. Így meg megkedveltem... (Így voltam Taemin-nel is. Meg Siwon-nal :D Egy idő után rájöttem, hogy nem is utálom őket...)
Hát nem erőszak... Majd ha újat kezdesz írni, arra kíváncsi leszek :)
Puszi!