/Már tegnap elkészültem vele, de... ez most nagyon hülyén fog hangzani, féltem kitenni. Ilyen nehezen még egy rész sem készült el, megszenvedtem vele, hisz nem minden részlet volt még meg a fejembe, és azt most kellett "összetákolni". Szóval előre félek, mit szóltok. De hát eddig nem sok dolog derült ki, ideje ennek véget vetni. Nem tudom, hogy ezzel ki lesztek e segítve, vagy csak még jobban összezavarok mindenkit. Kíváncsi leszek. Eddig ez a leghosszabb fejezet, amit ide írtam, de talán ebbe van a legkevesebb történés is, vagyis... na, meglátjátok, nem szövegelek ennyit >< Kíváncsi vagyok a véleményetekre! :) /
Chapter 16
Ki vagy te, Mr. A?
Megremegett a kezem. Son NaRi.
NaEun húga naplót írt. Itt a toronyba rejtette el? Ezt látta már valaki? És
most mit kéne tennem? Odaadni valakinek? Visszatenni, szó nélkül? Vagy
elolvasni?
Megfogadtam, hogy nem nyúlok
többet olyanba, ami nem az én dolgom. Mégis… valami arra ösztökélt, hogy tovább
lapozzak a füzetben.
Azonban mielőtt kinyithattam
volna, kicsúszott belőle pár megsárgult szélű újságpapír kivágás. Összevont
szemöldökkel nyúltam érte, mikor megláttam, hogy a legfelső képen egy összetört
autó volt.
Szalagcímen meg: Az elnök halálos autóbalesete.
Csodálkoztam, hogy NaRi miért
tett a naplójába egy ilyen cikket, ami ráadásul már tíz éves. Én akkor körül
veszítettem el az emlékeimet, de azt tudtam, hogy akkor Dél-Korea elnöke
autóbalesetben életét vesztette tragikusan. A körülményei nem voltak
tisztázottak, de végül gondatlanságból történő közúti balesetként könyvelték
el. Persze voltak, akik összeesküvés elméletet sejtettek mögötte, és
gyilkosságot. Hisz elvileg az idősödő Kim elnöknek voltak haragosai.
Megnéztem a másik lapot.
Újabb
tragédia a Kék-Házból:
Az Elnökhelyettes és családja vízbe
fulladt.
Igen, erről is tudtam. Bő egy
héttel az Elnök halála után az elnökhelyettes, aki épp a családjával utazott
valahová, egy viharos napon, a kocsijuk belecsúszott egy sziklaszirtről a
tengerbe, és mind meghaltak. Ez többeket megrázott, hisz két kislánya volt a
férfinek, és a felesége is sokat tett az ország fejlődéséért. Az egy elég
megrázó év volt Dél-Korea történetében. De ezt is kapcsolatba hozták az elnök
halálával. Azt mondták, az utolsó évekre megromlott a kapcsolatuk. Hisz az
elnök már idősödött, az Elnökhelyettes még középkorú volt, új ötletekkel… De ki
tudja…
Azonban… ezek mit keresnek itt?
NaRi-nál?
Egy újabb újságkivágás: Kim Elnök fia eltűnt. Ő is a tragédiák
áldozata lett?
Válságban
az ország?
Bang
külügyminiszter szerint jobban meg kell erősíteni a védelmet Észak-Koreával
szemben.
Choi
egészségügyi miniszter 2 éves kislánya eltűnt, sehol nem találják.
Átok
a Kék-Házon?
Meddig
tart a balszerencse sorozat?
A
miniszterek lemondanak?
Megráztam a fejem, hogy helyre
jöjjenek a gondolataim. NaRi-nak miért voltak ilyen politikai cikkek a
naplójában? Főleg mind egy témában... Ezek az esetek mind egy időben történtek.
Bang külügyminiszter? Az C.A.P
apja…
Igen, sok gyanús dolog történt
akkor, így visszagondolva. De sajnos NaRi már nem él, hogy megkérdezzem tőle,
mire fel gyűjtötte össze ezeket. Kellett neki kiesni innen…
Kiesni?
Ajkamba harapva néztem az ablak
felé. Innen ki lehet csak úgy esni? Mi van, ha tudott valamit, amit nem kellett
volna, és ezért…
Fejezd be, Ji Min, ez egy iskola!
Nem egy kivégzőközpont. Hogy jutott egyáltalán eszedbe?
De akkor is…
Talán a naplóban van valami, amit
nem tudtam eddig? A cél szentesítené az eszközt, miszerint valami olyanba
turkálok, amihez nincs közöm?
A fenébe is. Akkor a pokolba jutok!
Vállalom.
Ji Min, beleolvasol, aztán
visszateszed, és úgy teszel, mintha semmi nem történt volna!
Lassan leültem a kanapéra, és
fellapoztam az első oldalt. Továbbra is takaros kis betűket láttam magam előtt.
Son NaRi írását. Lehunytam a szemem, majd mikor felnyitottam, már el tudtam
vonatkoztatni attól, hogy valami olyasmit tartok a kezembe, amiért talán valaki
meghalt.
Szeptember
9.
Kedves
Naplóm!
Nem
tetszik annyira ez az iskola. Nem találok magamnak barátokat. Vissza akarok
menni a régi sulimba. Ugye apám ragaszkodott ehhez a gimihez, hogy unnie
közelében legyek. De ide csak sznobok járnak. Nem túl egyszerű köztük
elvegyülni.
Nem
érzem magam idevalónak. Ez az egész hely olyan rémisztő. Persze, Ricky-vel néha
el tudok szórakozni, ő mindig kedves volt velem.
Bár
az, hogy unnie most hagyta ott L.Joe-t, Henry-ért, nem segít a helyzetemen. Én
akaratlanul is az árnyékaként vagyok elkönyvelve. Így, aki nem szereti unnie-t,
az most engem sem. Hiába vagyok egy évvel alatta.
Kicsit
fáj, hogy a nővérem másaként néznek rám. De hát NaEun tehetséges, okos, szép,
tökéletes. Én mindig csak a kis hugica leszek.
De
mindegy. Szeretek magam lenni. Kevés ember jár ebbe a toronyba. Így lehetek
egyedül. Ezért kezdtem el naplót írni. Legalább ennyi elfoglaltságom legyen…
Lapoztam egyet.
Szeptember
12.
Kedves
Naplóm!
Akkora
szívás ez a suli… Már most utálom. A tanárok bunkók, a diákok annál inkább.
Ráadásul
mintha lenne itt valami, amiről nem tudok. Apa is titkol valamit, már megint
Bang miniszterrel beszélgetett a múltkor, mikor meghallottam valamit. Azt vágta
a fejéhez, hogy az oroszlán barlangjába lettünk küldve. És, hogy nem
biztonságos ez az hely. Mert… (nehéz nevekkel dobálóznom, még a saját naplómban
is. A körülöttem lévőket nevén tudom nevezni, de őt inkább csak nevezzük
Mr.A-nek, az úgy sokkal menőbb.) Szóval Mr. A-ről már bebizonyosodott az, amit
hittek. De ha most mind lelépnénk, azzal még jobban céltáblává tennénk
magunkat. Hisz honnan tudná, hogy a Kék-Házból pontosan melyik hat ember az,
akit meg kell találnia? Vagyis… már csak ugye ötöt. Egyről már le van tudva a
gondja. Bár nem tudják, mit csinálna, ha megtalálná őket.
De
nem értettem, mit jelentett ez az egész beszélgetés, nem is akartam lebukni,
így nem hallgattam tovább. Milyen hat ember? Mi történt? Ki pontosan Mr.A, és
miért van köze akkor az iskolánkhoz? Van egy olyan érzésem, hogy NaEun tudja,
ahogy a többiek is. De nem mondják el nekem. Miért? Mert kicsi vagyok? Észre
sem veszik, hogy kirekesztenek…
Komolyan, NaRi, miért nem voltál
leírni, hogy ki a fene ez a Mr.A? Megkönnyítetted volna a dolgomat! Így annyi
emberre gondolhatok!
Október
21.
Most
végre hosszan otthon lehetek majd őszi szünetben, és nem kell a suliban minden
lépésemre vigyázni. Mr.A az én szememben nem is gyanús. Én nem értem, miért
kéne figyelni rá. Mit tehetne bárki ellen is? És hogy miért? Még mindig nem
tudom, unnie is olyan titkolózó lett.
L.Joe
meg elvből utálja már a családunkat. Changjo a múltkor a fejéhez is vágta, hogy
nem kellett volna házi nyúlra lőnie, mert várható volt, hogy ez lesz a vége.
Így NaEun kicsit kiszorult a körből, hisz a fiúk inkább L.Joe mellé álltak. Aki
most szőkére festette a haját. Eddig azt hittem, csak a lányok tudnak így
bepöccenni, de ő is megtette. Jól áll neki amúgy.
Egyedül
Ricky, Niel és néhanap C.A.P kedvesek velem. Meg a legutóbb Chunji jegyezte meg, hogy
már egész nagyra nőttek a melleim, valamikor megnézné őket közelebbről is. Komolyan,
borzalmas pasik.
Nem
is tudom, mi lenne velük, ha C.A.P nem fogná össze őket, és nem szedné időnként
rendbe a bandát. Nem is csoda, hogy ő a legidősebb, és már tanulhatna az
egyetemen is. Bár mostanában őneki is sok konfliktusa akadt L.Joe-val.
Múltkor
megint üvöltöztek, és vita közben szóba jött Suzy unnie, L.joe meg ordított
valami olyasmit, hogy Min Soo undorítóan viselkedett vele.
Suzy
családja szerencsére elvileg nincs ebben benne, hiába az apja az oktatásügyi
miniszter, de arra sem fordít figyelmet, hogy a lányával és a családjával
foglalkozzon. Hát, őszintén nem tudom, ki járt jobban. De nem is tudtam, hogy
volt valami ügye C.A.P-pel.
Jó
lesz már otthon lenni. Végre nem kell velük foglalkoznom…
Suzy… és C.A.P… már megint ez a
lemez. Mi volt velük, aminek ez lett az eredménye? És mi az, hogy Min Soo már
egyetemre járhatna. Ő idősebb? De azt hogyan? És ez a Mr.A! Ki a fene ez? Túl
sok lehetőség van, az a baj…
Ismét lapoztam pár oldalt, hisz
az egészet elolvasni ma este nem volt időm.
November
10.
Kedves
Naplóm!
Visszajönni
még szörnyűbb volt. És én ezt nem csak én gondolom így. Hyun Wok is néha hozzám
csapódik a toronyba. Ő még nálam is egy évvel fiatalabb. És ő sem tud sokkal
többet, mint én. De őszi szünetben kiderítettem, hogy Mr.A-nek van valami köze
az elhunyt Elnökhöz. Azt nem tudom, hogy magához az emberhez, vagy a halálához,
vagy mindkettőhöz, de… apámék összeültek a szokásos kis körükben, és hallottam
valami ilyesmit. Unnie rajtakapott a hallgatózáson, elrángatott, és
megígértette velem, hogy semmit nem hallottam. Hisz ha apám tudná, nagyon dühös
lenne. Apa eleve nagyon erős akaratú, néha félelmetes ember. Nem jó vele
szórakozni…
Mindenesetre
összegyűjtöttem pár régi cikket az elnök haláláról, és a körülötte lévő
eseményekről még. Azt mondják, az egy fekete év volt a 21. század kezdetén.
Szeretnék
már végre rájönni, hogy kitől és miért kéne félnem nekem.
Amúgy
NaEun ritkán volt otthon. Sokszor ment el valahová Henry-vel. Apa nem örül
neki, hogy szakított L.Joe-val, bár annak sem örült még annak idején, hogy
összejött vele. Azt mondja, hogy nem kéne belekavarni az életébe másokat is,
míg vége nem lesz ennek az egésznek.
Ennek
az egésznek… megint. Rákérdezni meg teljesen felesleges. Ha akarnák, úgyis
elmondanák. Talán jobb lenne nem is foglalkozni vele. Nem tudom, megéri e nekem
kíváncsinak lennem…
Én
jobban örülök Henry-nek amúgy. Mellette teljesen felszabadult, míg L.Joe
mellett, hiába szerette annyira, a folytonos megfelelni vágyás miatt nem tudott
önmaga lenni. Csak bár ne így csinálta volna, mert így ő a gonosz.
Ki az a Hyun Wok? Nem hallottam
még a nevét. Belelapoztam jobban a füzetbe, egészen a közepe tájáig, míg a
szemem ismét megakadt ezen a néven.
Március
23.
Hyun
Wok meghalt. Ez hihetetlen. Öngyilkos lett? Jó vicc. Ő volt az utolsó, akiről
ezt el tudtam volna képzelni. Ő sosem tette volna ezt. Oka sem volt nagyon rá.
Igaz, nem volt könnyű neki sem a Belügyminiszter gyerekeként. Túl sok
elvárásnak akart megfelelni, és ebbe gyakran bele tudott betegedni. De ő erős
fiú volt.
Szörnyű…
napokig sírtam.
Most
nem tudom, apáék mit gondolnak. De unnie azt mondta, hogy nem mehetünk el
innen., bármennyire is elegem van a suliból. Már nem. Az feltűnő lenne.
Mr.A-nek. Aki nem túl sok figyelmet fordít felém sem… Már abban sem vagyok
biztos, hogy jó embert gyanúsítanak, ha nem is tudom pontosan, hogy mivel.
Én
nem félek tőle. Még ha nem is egy minta ember, akkor sem gondolnám róla, hogy
ilyen gonosz legyen, mint ahogy beállítják. Lehet, hogy ez félreértés? Kezdek
félni ettől a helytől. Már nem tudom, kiben bízhatok, és kiben nem. De unnie
azt mondta, hogy megvéd. De ha nem is tudjuk, mitől kéne? Attól tartok, sokkal
több van itt, mint azt mi el tudjuk képzelni. Hyun Wok nem csak véletlenül halt
meg, azt hiszem oka volt.
Attól
tartok, apa sem olyan, mint amilyennek gyerekszemmel felmagasztaltam, és
piedesztálra emeltem. És ha ez igaz, akkor talán Mr. A-nek van igaza. Talán nem
is az a rossz itt, akit nekem mondanak? Mi van, ha én pont azon az oldalon
vagyok, amivel nem egyezik a véleményem? Bár elmondanák, mi folyik itt, akkor
tudnék erre válaszolni…
Ez
már nem egy egyszerű amerikai sablonfilm. Ahol első ránézésre látom, ki a rossz
és ki a jó. Itt nincsenek sem jók, sem rosszak szerintem. Itt már régen az
érdekek harcolnak. Ez nem egy becsületes játék. Itt mindenki magáért küzd,
nem egy nemes célért. És úgy tűnik, itt semmi sem szent már… És mások viszálya
miatt, lehet, hogy rajtunk csattan az ostor…
Kiesett a kezemből a napló
újfent, és a tenyerembe temettem az arcomat. Eddig a nyakamba akasztott órát markoltam erősen, fel sem tűnt, hogy mennyire belenyomódott már tenyerembe. Most még az sem nyugtatott meg. Nem is emlékeztem már rá, mikor
kezdtek el folyni a könnyeim. Ez az egész… borzalmas. Ebben az egészben talán
csak NaRi volt értelmes. És neki is meg kellett halni.
Fiatal volt még, és előtte volt
az élet. Ezt érdemelte?
Nem bírtam tovább olvasni most.
Elég volt ennyi. És nem tudtam, mi mást tudhatnék meg belőle. Úgy tűnt, NaRi
sem ismert semmit.
De valamit megtudtam tőle. Hogy
nem képzelgések voltak a gyanúim. Itt van valami, ami tényleg nem stimmel. De
hogy ennek politikai töltete is legyen… nem gondoltam volna.
Bár… ide jár az összes miniszter,
az összes befolyásos ember gyereke. Miért is nem sejtettem, hogy üzlet is ez az
egész?
De akkor vessük össze, amit
tudunk!
Van egy bizonyos Mr.A, akinek
köze volt az elhunyt elnökhöz. És talán az elnökhelyetteshez is, akkor, aki a
lányaival és feleségével együtt meghalt.
Szóval ez a valaki itt kell, hogy
legyen, és mivel egy tanuló 10 éve még nagyon kicsi kellett, hogy legyen, ezért
felnőtt ember.
Tanár, befektető, annyian
megfordulnak itt! De azt nem tudni, hogy ki itt a veszélyesebb a két fél közül. Mr.A, vagy
azok, akik ellene vannak. Nyilvánvalóan Son és Bang miniszter, és akik még
mellettük állnak. Ebből gondolom, hogy L.Joe apja is.
Ki lehetne komoly veszélyforrás a
suliban? Egy emberből néztem ki rosszat igazán.
So Ji Sub…
Őt mindig olyan sötét aura lengte
körül. Sosem nézett kedvesen ránk. Talán azt hittem, hogy köze van L.Joe-hoz.
De mi van, ha nem mint szövetséges, hanem, mint ellenfél, bármennyire hülyén
hangzik ez. Mikor Szöulban voltunk, láttam, hogy találkozott L.Joe apjával, és
nem volt túl mosolygós kedvében.
Most ki akar itt ártani, és
kinek? Igaza van NaRi-nak. Itt nincs jó és rossz.
Mr. A bizonyos hat embert keresett
a Kék Házból, ezt írta NaRi, hogy így hallotta apjáék beszélgetésből. Talán az ő
apja lett volna az egyik? De akkor C.A.P apjának is annak kell lennie, ha vele
beszélgetett.
Eszembe ugrott So Ji Sub
kihallgatott beszélgetése is.
-
Nem, a gyerekeknek erről fogalmuk sincsen… Dehogy, nem teszek ki senkit ennek…
Figyeljen, bármennyire is maga a főnök, én… igen, találkoztam vele a chuseok
alatt. Ő is beleegyezett a dologba… Son NaEun már nem tagja az iskolának… Nem
hinném, hogy meg kéne indokolnom… Jong Hyun biztonságban van. Szerintem Byung
Hun lesz az… Úgy vettem észre… Nem, még mindig nem találtuk meg sehol Yeon
igazgatót. Te jó ég, ne hozzon ilyen helyzetbe, elvégre a maga… Bocsásson meg…
Intézkedni fogok… És beszéljen Lee…
Ez a pár mondat beleégett az
agyamba. Mi van, ha tényleg ő keresi azt a hat embert? Vagyis már csak ötöt.
Miért csak ötöt? Fene tudja…
De akkor Byung Hun apja is… meg
Changjo-é… teljesen tévúton járnék?
És itt van a Kim Jae Joong féle
társaság is. Az iskolatulajdonosnak volt egy képe a külügyminiszter
helyettesről… L.Joe apjáról, amit elrejtett. Ő is tudna talán valamit róluk?
Kim Jae Joong 10 éve alig lehetett 18 éves. És a nagybátyjától örökölte meg az
iskola fenntartását. De nyilvánvaló konfliktusa van az igazgatóval. Úgy tűnt
eddig, eléggé utálják egymást.
Changjo meg Kim Jae Joong nagybátyjának
titkárja után leselkedett.
Akkor most mi van?
Miért kellett nekem ennyire
kíváncsinak lennem? Miért ástam magam bele, mikor csak még jobban összezavartam
magamat?
Le kell nyugodnom, és átgondolnom
az egészet!
Visszatettem a helyére a naplót,
bele a könyvborítóba, és kisurrantam a toronyból. Odakint jól esett a kertben a
friss levegő, de nem időztem túl sokat. Visszasiettem a szobámba, és nyakig
betakarózva igyekeztem kizárni a valóságot a fejemből, hiába tudtam, hogy
mindjárt itt a hajnal.
*
Reggel, mikor kipattantak a
szemeim, rájöttem, hogy nagyon keveset aludtam ma ahhoz, hogy pörögni tudjak.
Azonnal eszembe jutottak a tegnap
esti dolgok, bár az alvástól kicsit a helyükre kerültek dolgok.
Elhatároztam, hogy egyelőre
senkit nem gyanúsítok semmivel. Most elhatárolom magamat a dolgoktól, mindenkit
megnézek kívülről, nem hagyva magamat befolyásolni, és utána mondok ítéletet.
De ehhez az kellett, hogy ne kedveljem őket. Se utáljam.
- Mint a mosott szar- mondta Suzy
rám pillantva, mikor beléptem mellé a kis fürdőbe.
- Furcsa egy éjszakám volt.
- El is árulod, merre jártál?-
vonta fel szemöldökét.
- Honnan gondolod, hogy elmentem?-
túrtam ki a csap elől, hogy megmossam az arcom, és kétszer végighúzzam hajamon
a fésűt.
- Az üres ágyad erről árulkodott-
spirálozta tovább a szempilláját. Már megint észrevette, hogy leléptem.
Suzy túl szemfüles.
- Ennyi erővel én is
kérdezősködhetek. Neked mi közöd van Sapóhoz?- csúszott ki belőlem a kérdés.
- C.A.P-hez? Mi lenne? Semmi
dolgom vele!- válaszolta rezzenéstelen arccal.
- És mi van a szüleiddel?-
döntöttem félre a fejemet.
- Hé, mert épphogy megtűrjük
egymás jelenlétét, az nem jelenti azt, hogy majd az életemről is beszámolok.
- Suzy, nem igaz, hogy magadban
tartod a dolgokat!
- Nem bízok senkiben annyira,
hogy elmondjam a titkaimat. Boldog vagy? Komolyan, megőrülök… Nincs jobb
dolgod, így reggel, mint engem idegesíteni?
- De, van!- morogtam, majd
visszafordulva a szobába beleugrottam az egyenruhába, és a tornacipőmbe, majd
igyekeztem is le, reggelizni. Egyedül telepedtem le, alig voltak még ilyen
korán. A pék sütimet unottan rágcsálgattam, mikor valaki leült mellém.
- Nem jöttél ma reggel.
Nem akartam ránézni, mert tuti,
hogy megenyhülök.
- És nem is fogok most egy ideig
menni- feleltem Sapónak unottan.
- Fáj a lábad?- hallottam az
aggodalmat a hangjában.
- Igen…- motyogtam- Valami
olyasmi!
- Hát… akkor jobbulást a lábadnak.
Remélem hamar rendbe jön- kicsit kínos csend telepedett közénk- Öhm… tudod,
amúgy…- folytatta lassan, mire ránéztem- Te jó ég, semmit nem aludtál az este?-
hűlt el kialvatlanságomon.
- Az ilyesmit nem szabad egy
nőnek a szemére vetni. És de, aludtam pár órácskát. Most azonban mennem kell,
bocsi!- felálltam, és amilyen gyorsan csak tudtam, kezembe a reggelimmel,
távoztam. Huh, nehéz lesz magam tőlük távol tartani. Túlságosan nehéz.
A szekrényemhez igyekeztem, mikor
belegyalogoltam valakibe. Fel sem tűnt, hogy valaki szembe jött. teljesen el
voltam kenődve.
- Yoo Ji Min, a hátán hordja a
szemét?- hallottam meg egy hangot, amitől összerezzentem, majd felnéztem rá.
- Igazgató Úr!- hajoltam meg,
mikor megpillantottam So Ji Sub-ot.
- Mitől ilyen rémült? Ennyire
ijesztő vagyok?- vonta össze a szemöldökét- Látom, nem aludt sokat! Mit csinált
hát?
- Ma van a végzősök
matematikavizsgája- jött ekkor egy másik ismerős hang a hátam mögül, és
mellettem meg is jelent Kim Jae Joong- Biztosan tanult a kisasszony, igaz?- mosolygott
rám kedvesen. Azóta nem is nagyon futottam össze vele, hogy rajta kapott az
L.Joe-val való smárolásomon. Azóta is égett a fejem miatta.
- Igen, tanultam. Sokat megtudtam
tegnap este, amit eddig nem- bólogattam helyeslően.
- Remek. Hát, sok sikert a mai
vizsgához!- majd az igazgató elsétált. Valamiért megborzongtam. Lehet, hogy
rossz úton járnék, de egészen biztos, hogy ő benne volt a dologban, legyen
akármelyik oldal akármilyen résztvevője.
- Ne aggódj- sóhajtott fel az
iskolatulajdonos pajkos szemekkel, majd a fülemhez hajolt, hogy csak én
halljam- Biztos rossz lábbal kelt fel!- majd gyorsan visszahúzódott, cinkosan
rám mosolygott, majd ő is elsétált. Akaratlanul is oldott a feszültségemen. De
mikor elnéztem a folyosón, találkozott a tekintetem L.Joe-éval. A fiú éppen egy
radiátornak dőlt, előtte Chunji állt, és nagyban magyarázott neki. De a fiú
felém fordította a fejét, és úgy tűnt, semmi nem jut el neki abból a fejébe,
amit a barátja szövegel. Miért bámul ilyen meredten?
Ah, komolyan, a tegnapi után, már
mindent ijesztőnek tartok. De az biztosan kiderült NaRi naplójából, hogy L.Joe,
és C.A.P is tisztában van a dolgokkal, talán a többiek is a bandájukból.
Legyenek akár Mr.A oldalán, vagy akár a másikon. Csak tudnám, hogy melyik a
kevésbé tisztességtelen oldal. Mr.A vagy Bang miniszterék…
L.Joe lassan eltolta magát a
fűtőtesttől, és elém sétált. Akaratlanul is tettem egy lépést hátra.
- Mi bajod?- kérdezte unottan,
észrevéve tettemet.
- Nem akarok közelebb kerülni
hozzád- suttogtam.
- Megint kezded?- nevetett fel
hitetlenül- Figyelj, azt akartam mondani, hogy az a tegnapi esti… szóval NaEun…
- Nem érdekel, a te dolgod, kiket
ölelgetsz, amíg nem én vagyok az. Most pedig…- kikerültem, és elsétáltam
mellette, esélyt sem adva, hogy válaszoljon.
*
Aznap délután U-kwon-nal ketten
maradtunk a teremben, mert rendet kellett tenni a padok között. Ő büntetést
kapott megint valamiért, én meg felajánlottam, hogy vele maradok. Na, persze
nem jótékonyságból. Kérni akartam tőle valamit, csak éppen nem tudtam hogyan
belekezdeni. Hisz elég rendhagyó kérés volt.
- U-Kwon, te már feltörted a suli
rendszerét valaha?- kérdeztem az egyik pad tetejére ülve, nézve, ahogy seprűvel
járt a padok között, és tessék-lássék összehúzza a szemetet.
- Igen, egyszer át akartam írni
az értékelésemet, hogy anyámék ne tudják meg, hogy mennyit vagyok büntetésben.
De az túl jól le volt védve… Meg igazából nem is nagyon akartam próbálkozni,
mert azért ki is csaphatnak…- felelte elgondolkozva.
- A diákok adatai fent vannak,
igaz?
- Mire fel ez a kérdezősködés?-
kérdezte kicsit összehúzott szemekkel- Tény hogy nem vagy angyal, de nagyon
rossz kislány sem.
- U-Kwon-ssi!- mosolyogtam rá
szépen. Már-már túlságosan is gyanúsan szépen.
- Na, tessék, ilyenek a lányok!-
morogta- Mit akarsz, gyönyörűség?- sétált elém, és megtámasztotta magát a
kezével a padon mellettem.
- A diákok adatait. És a
tanárokét, ha az lehetséges.
- Minek az neked?- kérdezte.
- Az legyen az én dolgom.
- Figyelj, ez nem ilyen egyszerű.
Nem akarok túl nagy szarba kerülni.
- Nem élek vissza vele. Csak és
kizárólag nekem kell. Mihelyst megnéztem, amit akartam, törlöm, elégetem,
felrobbantom…
- Nem vagy egy egyszerű eset,
ugye tudod?- sóhajtott- És ez nekem miért is jó? Nem biztos, hogy kockáztatok a
semmiért- már el akart fordulni, de közbevágtam.
- Megírom a 20 oldalas
irodalom beadandódat.
Erre alig láthatóan felcsillant a
szeme, visszafordulva hozzám.
- Beszélhetünk róla. De lehet,
hogy kevés lesz.
Ajkamba haraptam, gondolkozásomba,
hátha eszembe jut valami épkézláb ötlet.
- Sulli. Segítek neked.
- Mégis, miért lenne szükségem
ebben segítségre?- nézett rám nagymenőn.
- Talán mert egy másik pasiba van
belezúgva- húztam gúnyos mosolyra a számat.
- Chunji, mi?- elhajolt előlem,
és leült mellém a padra- Rendben, megbeszéltük. Irodalom beadandó, és a Sulli-s
segítséged… Elég lesz. Holnapra megkapod.
- Köszönöm- vigyorodtam el, és
nyomtam egy puszit az arcára.
- Ez mi volt?- pislogott rám.
- A bónusz!- ütögettem meg a
hátát, majd zavartan megfordítottam a fejemet, mikor valaki megköszörülte a
torkát az ajtóban.
- Kai!- ugrottam le a padról a
fiú láttán.
- Titeket kerestelek, de fogalmam
sincs, miért puszilgatjátok egymást- fintorgott közelebb sétálva.
- Ne légy féltékeny, haver. Nem
hajtok rá!- tette fel a kezét védekezően U-Kwon.
- Szívességet tesz nekem, azt
köszöntem. Ebédeltél már?- tereltem a témát arról a bizonyos szívességről.
- Még nem!- mosolyodott el
halványan.
- Remek, menjünk együtt!-
karoltam bele, és az ajtó felé húztam.
- Hé, engem egyedül hagytok? Így
sosem végzek!- kiáltotta utánunk U-Kwon.
- Én azért bízok benned!-
vigyorogtam vissza, majd kiléptünk a teremből- Előbb el kell mennem a
szekrényhez, utána mehetünk!- fordultam Jong In felé.
- Rendben!- vont vállat.
A szekrényembe pakoltam be, a fiú
meg mellettem elővette a zsebéből a Virágot
Algernonnak könyvet, és elkezdte addig olvasni. Ez a könyv… hirtelen
eszembe jutott a tegnap este. Pedig már mesterfokra fejlesztettem a nap
folyamán, hogyan zárjam ki a fejemből. De most ismét előjött. A kezem
akaratlanul is elkezdett remegni, és kiesett belőle a biológiakönyvem, ami volt
vagy 500 oldalas, és így szétlapította a lábamat. Zavartan guggoltam le érte,
hogy felvegyem, de alig emeltem fel, ismét kicsúszott a kezemből.
- Ji Min? Jól vagy?- kérdezte
mellettem Kai, hangja kicsit aggodalmas volt, de nem mertem ránézni. Valamiféle
pánik uralkodott el rajtam hirtelenjében. Valaki itt megölhetett egy gyereket?
Vagy kettőt? Politika miatt?
- Hé, Ji Min- a fiú felhúzott a
földről, és nekitolt a szekrénynek, hogy a lábam elbírjon- Valami baj van?
- Jól vagyok- igyekeztem
mosolyogni.
- Dehogy vagy. A szemeid alatt
nagyobb foltok vannak, mint a holdon, és remegsz, mint a nyárfalevél. Ez
rohadtul nincs így rendben. Szédülsz? A fejed fáj? Teljesen sápadt vagy, talán
a legjobb lenne, ha…
Nem tudta tovább mondani,
mellkasára ejtettem a fejemet, és ott támasztottam meg magamat. Lassan átölelt,
és közelebb húzott magához.
- Kai… haza akarok menni!-
motyogtam.
- Honvágyad van?- simogatta
megnyugtatóan a hátamat- Még ez a hét, és a következő, utána meg őszi szünet,
két hétig otthon lehetünk.
- Te nem érted…- suttogtam, hogy
ne is hallja- Ez a hely nem normális.
- Hogyan?- kérdezett vissza, és
kicsit eltolta magát tőlem, hogy a szemembe nézzen. Láthatta, hogy szinte
sírásra áll a szám, mert kezét arcomra simította, és hüvelykujjával
megsimította a szeme alatti részt. De kicsit megijesztett a tekintete. Úgy nézett
rám, mintha valami hihetetlenül értékes dolog lennék, amit védeni szeretne. Még
soha, de soha nem nézett úgy rám senki.
- Menjünk enni!- suttogtam
zavaromba- Hús… Ha húst eszek, jobb lesz- mondtam öntudatlanul, mire kicsit
felnevetett a fiú, és elengedte az arcomat is.
- Hústól? Hát te nem vagy semmi!
Milyen lány mond ilyet egy fiúnak? De gyere, menjünk!- fogta meg a karomat, és
elindultunk az étkezőbe.
*
Futottam fel egy meredek
csigalépcsőn, tudtam, hogy valaki üldöz, és nem akartam, hogy utolérjen. Sebesen
szedtem a lábaimat, mégis, megbotlottam egy lépcsőfokban. Éreztem, hogy
felszakad a térdem, de talpra pattantam, és futottam tovább. Egy ajtóba
ütköztem, de szerencsére ki tudtam nyitni, és beestem a toronyszobába, ahonnan
NaRi és Hyun Wok is kiesett, és meghalt. Hallottam magam mögött a lépteket,
majd lassan belépett a szobába So Ji Sub igazgató. A fejemet kapkodtam ide-oda,
de nem találtam kivezető utat. Csak az ablak volt nyitva. Azon kívül meg a mélység.
- Miért menekülsz?- kérdezte az
igazgató halk, kimért hangon.
- Meg akarnak ölni!-
nyöszörögtem.
- Te nem kellesz nekik. De már
túl sokat tudsz!
- Nyugi, Ji Min- hallottam ekkor
egy hangot, és láttam, hogy Kim Jae Joong ül a kanapéba, és éppen újságot
olvasgat- Az igazgató ma rossz lábbal kelt fel.
Visszanéztem az igazgatóra, de
ekkor már L.Joe apja állt helyette.
- A te hibád!- mondta ingerülten,
majd megragadott, és ablakhoz húzott. Már a könnyeim is végigszántották arcomat
a félelemtől. Nem akartam meghalni.
- Ne, apa. Őt nem szabad!- rohant
be a szobába L.Joe, és igyekezett visszafogni az apját.
- De hát miatta van minden-
ordított vissza a férfi, majd egy egyszerű mozdulattal kilökött a kastély
ablakán. Éreztem, hogy zuhanok, de mielőtt még összeszoríthattam volna a
szememet, félve, hogy a földdel találkozok, vízbe csapódtam, és elmerültem a
jeges tengerbe. Már csak egy halk sikítást hallottam, és hogy valaki elsikít
egy: Sun In!-t, majd felriadtam.
A pólóm, és a lepedőm teljesen
nedves volt az izzadságtól.
Álom volt, csak álom volt!
Nagyokat lélegezve az éltető oxigénből, hátra dőltem, és lehunytam a szememet.
Az agyamra ment ez az egész.
Miért akarnának engem megölni?
Kellett nekem kutakodni!
De a gondolatom akaratlanul a
fiókom felé kalandoztak. Van benne valami, amivel talán meg tudnék valamit, és
megnyugtathatnám magam, hogy NaRi csak regényt akart írni, és sok dolgot
beleképzelt ebbe az iskolába.
Felültem, kihúztam az
éjjeliszekrényem kis fiókját, és kivettem a kulcsot, amit még becsórtam Moon
Chae Won irodájában a torony kulcsa mellett. Ez az igazgatói irodájáé volt. So
Ji Sub-é.
-Ji Min, te őrült vagy- csóváltam
a fejem, már magamban beszélve, de végül felálltam az ágyból, és elindultam az
ajtó felé, csak egy pulcsit húztam magamra.
Kezemben szorongattam a kulcsot,
hogy kis recéi már belevágtam a tenyerembe majdnem.
Némán haladtam lefelé a lépcsőn
egészen az első emeletig. Éjszaka még nem merészkedtem ennyire messze, egyedül,
mikor Kai-val voltam, még az első héten.
De már hajnal volt, nem
járőrözött senki a folyosókon. Gond nélkül lejutottam. Még az igazgató ajtajában
hezitáltam, hogy bemenjek-e, vagy sem. Elvégre más egy irodába betörni, mint
egy lakatlan toronyba. Aishh, Ji Min, imádkozz, hogy az őrangyalaid
megsegítsenek!
Hangtalanul betoltam a kulcsot a
zárba, és elfordítottam. Halk kattanással jelezte, hogy már szabad az út
befelé. Lenyomtam a kilincset, és ott találtam magam az igazgatóiban. Nem volt
újdonság a dolog, jártam már itt párszor. Azonnal a villanyt kapcsoltam fel,
hogy lássak is valamit, majd az asztalra néztem. Alig voltak rajta papírok.
Biztosan ennyire rendszerető ember.
Gondolkodás nélkül a
számítógéphez ültem. Nem voltam egy kiber-zseni, de azért azt tudtam, hogyan
kell bekapcsolni. És tudtam, hogyha találok valamit, az nem papíralapú lesz, ebben a digitalizált világban. Bár magam sem tudtam, mit keresek.
Alig pár perc alatt betöltött a
rendszer, és én rányomtam a levelezésekre. Egy pillanat múlva
már láthattam is a suli levelezéseit. Befektetőktől, felújításról… semmi
különös.
Persze, nem olyan hülye, hogy
bármit is ezen intézzen, ami magánügy.
Ajkamba haraptam, és megnyitottam
az internetet, és a böngészési előzményeket. Semmi, semmi érdekes. Mégis, mit
gondoltam? Hogy majd ki lesz ’post it’ cetlivel tűzve az asztalra, hogy rossz fiú vagyok, és célom az emberiség
romba döntése? Ah, Ji Min, olyan okos vagy, mint egy tök.
Kicsit még lejjebb tekertem, és
ekkor láttam meg egy ritka üzenetküldő szolgáltató nevét. Igazából Amerikában
ez gyakoribb, de itt, Koreában ritkán láttam embereknél. Ritkán használják
gépen, inkább okos telefonokon, nagyon gyors, és azzal reklámozták, hogy
kevésbé meghackelhető, így biztonságosan beszélgethetsz. Aztán ki tudja, lehet,
hogy ez csak a reklámszöveg volt. Én is használtam ezt még Jessie-vel annak
idején, és emlékszem, hogy mikor elromlott a telefonom, én is megnyitottam a
laptopomon. És emlékeztem is, mi volt vele a baj utána… És csak reménykedni mertem,
hogy itt is az lesz.
Rákattintottam, hogy betöltse az
oldalt. Felhasználónevet, és jelszót kért.
Beléptem a felhasználónév
rublikába, és egyből felajánlott egyet. Rákattintva a jelszó is bejött
pontokként.
Ez az! Ezért utáltam idegen
helyen bejelentkezni bárhová. Mert sosem tudni, mikor jegyzi meg az adataimat,
attól függetlenül, hogy én azt kértem, ne tegye. És felesleges a biztonságos
beszélgetés kívülről, ha így simán olvashatják mások a levelezéseket. Nyilván So igazgató is abba a hibába esett, amibe még anno én is.
Tulajdonképpen csak pár
üzenetváltás volt a fiókban. Az első nevek nem voltak ismerősek, viszont láttam
egyet, ami nagyon is.
Nagyon úgy tűnt, hogy a címzett
Bang Miniszter volt. Sapó apja.
Az első bekezdés formalitásnak
tűnt, így egyből ugrottam is a következőre.
…Azt
hiszem, ez lesz a legjobb. Lehet, hogy el kéne kezdeni kiszűrni a gyanús
elemeket, mielőtt még késő lesz. Nem tudom egyelőre, kik állnak az oldalán, de
az biztos, hogy nincs egyedül ebben. Valaki a nagy befolyású befektetők közül
még.
Mikor
legutóbb beszéltem Son Miniszterrel, egyet értett velem, hogy ennek véget kell
vetni, mielőbb, még ha ez nagyobb áldozattal is jár, és biztos vagyok benne,
hogy…
Lépteket hallottam odakintről.
Sietős lépteket. Rémülten nyomtam ki az ablakot, majd sebtében az egész gépet is áramtalanítottam.
A kapcsolóhoz nyúltam, hogy a világítás se áruljon el, majd, mivel féltem az
ajtón távozni, behúzódtam mögé. Akárki is legyen, akárhová is akarjon
menni, véletlenül se jöjjön rá, hogy itt vagyok.
Léptei, az ajtóhoz közeledve
lelassítottak, majd megálltak. Hallottam, ahogy a kilincs nyomódik lefelé, majd
egy icipici nyikorgással kitárult, és valaki lassan belépett. A
torkomban dobogott a szívem, és úgy éreztem, menten összeesek a félelemtől.
Nem jött beljebb az a bizonyos
ember, már biztos voltam benne, hogy ki is fordul, és távozik. Már majdnem
megkönnyebbülten sóhajtottam fel, mikor egy pillanat alatt rántást éreztem a
karomon, valaki kihúzott az ajtó mögül, az igazgatói asztalnak lökött, majd pillanatokon belül
felkapcsolódott a villany. Én meg hajamat a számból köpködve igyekeztem
felemelni a fejemet, hogy lássam, kivel is állok szemben.
/Megjegyzés:
Kék Ház- a koreai Fehér Ház
1960 óta nincs Elnökhelyettesi poszt a valóságban Dél-Koreában, de a történet szerint még van :)/
