Chapter 2
Barátkozni nem könnyű…
Még
mindig magamban pufogtam, a srác viselkedése miatt, mikor beléptem az irodába.
Hát mégis, hogy lehet valaki ennyire retardált? Kár érte ez a szép külső, de
komolyan. Hirtelen el is felejtettem, hogy hol vagyok, mert egy dühöset
fújtattam, és belerúgtam az előttem álló szék lábába.
-
Ártott magának az a bútordarab, Yoo Ji Min?- hangzott fel hirtelen egy erőteljes,
szigorú és zengő hang. Felnéztem, és ekkor szemben találtam magam a világ
legkarizmatikusabb jelenségéve. A férfi egyszerű fekete öltönyt viselt,
karakteres arca volt, és tekintete tiszteletet sugárzott. Egy apró pillantás is
elég volt a névjegytáblájára az asztalán: So Ji Sub igazgató.
-
Elnézést, elragadtattam magam- próbáltam békítően mosolyogni, de az arca
rezzenéstelen volt.
-
Ne az én irodámban, legyen szíves. Ez nem egy olyan hely!
-
Á, csak random fellöknek idegen, festett fejű idióták, és még csak bocsánatot
sem kérnek, csak mint az előbb az a bunkó, aki ebből az irodából jött ki, nem
igaz?- csattantam fel idegesen. Egy igazgatónak mosolyogva kéne fogadnia, és
meggyőzni, hogy nagyon jól döntöttem, mikor ide jelentkeztem, nem? De ő
csak felvonta a szemöldökét, és kimértem megszólalt.
-
Byung Hun-ról beszél?
-
Fene tudja, hogy hívják, nem hinném, hogy sok olyan rohangál itt, akire az
előző leírásom illik- morogtam.
-
Valóban, az a fiú… kissé sok mindent megenged magának. De ne aggódjon. Amint
látom, magát sem kell félteni. Hallottam pár dolgot önről, és úgy érzem, hogy
nem fogunk unatkozni!
-
Ez egy gimnázium vagy javítóintézet?- sóhajtottam. Mire még mindig
rezzenéstelen arccal felelt.
-
Azt hiszem, előbb próbálja ki, aztán majd maga is válaszolni tud ezekre a
kérdésekre, nem szükséges ehhez az én időmet rabolnia. Írja alá ezeket a
papírokat- tolt elém pár nyomtatványt.
-
Igenis- húztam el a számat, majd gyorsan átfutva a lapokat alászignóztam.
-
Ha bármi nyűge van, akkor legyen szíves Moon Chae Won kisasszonyt fárassza
vele, nekem fontosabb bajaim is vannak. És ha végzett, akkor most mehet is.
-
Egy igazgatónak nem kedvesnek kéne lennie?- húztam össze a szemöldököm.
-
Egy diáknak pedig nem kéne tisztelettel beszélnie? Ne áltassuk magunkat. Ha még
mindig hisz az előző kérdésének jogosságában, akkor azt javaslom, ne nézzen
több Disney mesét. Most elmehet, Yoo Ji Min. Örültem a találkozásnak! Ha jól
viselkedik, nem fogjuk egymást gyakran látni.
-
Én is ebben reménykedem. Köszönöm az üdvözlő szavakat, jó munkát a nálam
fontosabb gondjaihoz- húztam a számat.
-
Majdnem elfelejtettem mondani- állt fel, és rám mosolygott, de ez a mosoly
inkább volt ijesztő, mint kedves. De ettől karakteres arca még jóképűbbé
kovácsolódott. Vártam, hogy lenyomja azt a welcome szöveget, amire az elején
számítottam, de egyáltalán nem azt kaptam- Vigyázzon, ne lépje túl a határait
itt, mert akkor nem csak a kicsapás veszélyével játszik. Értette?
-
Ne aggódjon, So Igazgató Úr! Igyekszem nyugton maradni. Kezd tetszeni ez itt-
intettem körbe a kezemmel a sulira utalva- Akkor- hajoltam meg, majd már kint
is voltam az irodából. Mihelyst becsukódott mögöttem az ajtó, elvigyorodtam.
Azt hittem, hogy Mr. Karizma ki fog dobni a suliból, amiért így beszéltem vele,
de valamiért úgy éreztem, hogy egyáltalán nem törődött vele, hogy milyen
hangnemben beszélek. Mi jöhet még? Uram-atyám, milyen suli ez?
*
211-es
szoba. Itt kell lennie. Ez a 209, 210, meg is van. Ajkamba harapva álltam meg a
megadott ajtó előtt. Még egy nagy levegőt vettem, majd a kilincsre helyeztem a
kezemet, és lenyomtam. Nem is tudom mire számítottam. Talán sötét kis lyukra,
fáklyákkal, ami ment volt a suli imidzséhez. De ehelyett egy tágas, világos
szobát láttam, világos barackszín falakkal, bordó függönnyel, sötétbarna
bútorzattal. Három ágy volt odabent, mellettük kis éjjeliszekrények, és 3
íróasztal. Balra láttam egy ajtót is, gondolom ez a fürdőé volt. Nem is rossz!-
mosolyodtam el. Azt hittem, hogy majd itt nem lesz összkomfort, de elég tetszetős
volt.
-
Bemutatkozni nincs kedved?- hallottam hirtelen egy hangot, amitől megugrottam.
Az egyik ágyon egy vajszínű ruhás lány, aki tökéletesen beleolvadt a vajszínű
ágytakaróba. Ezért nem vehettem észre. Most felállt, és elém sétált. Nem volt
magasabb nálam, mondjuk én is csak 160 cm voltam max. Haja be volt fonva, frufruja homlokába lógott, aranyos személyiségűnek tűnt.
-
Bocs, nem vettelek észre- szabadkoztam, és rámosolyogtam. Nem tűnt ijesztőnek-
Yoo Ji Min vagyok. Most jöttem, Amerikából.
-
Choi Sulli vagyok. És már ez a 4. évem ebben a szobában. Üdv a fedélzeten. Az az ágy
szabad- mutatott az egyik fal melletti bútordarabra.
-
Köszi! Azt hittem, hogy ijesztő szobatársakat kapok, de most megnyugodtam.
-
Még csak engem ismersz. Suzy-t nehezebb lesz meggyőznöd.
-
Suzy? Ő ijesztő?
-
Elképzelni sem tudod mennyire az, ha valakit nem kedvel-dobta magát vissza az
ágyára, és a kezébe vett egy könyvet, amit gondolom épp akkor olvasott, mikor
beléptem.
-
Ettől most félnem kéne?- indultam a bőröndöm felé, ami már az ágyam mellé volt
állítva.
-
Hát, jobb, ha jó benyomást keltesz, mert különben csatatér lesz a szoba az
utolsó évben. De perceken belül szerintem ő is itt lesz, így találkozhattok.
Most épp elment valahová, talán könyvtárba.
-
Remek- bólogattam.
-
Valószínűleg más lesz ez a suli, amihez Amerikában szoktál. Persze egyenruha
kötelező, jó eredmények kötelezők, és rengeteg tanulás kötelező. Hiába vagy
gazdag gyerek, itt kihozzák belőled a legjobbat.
-
Miért tűnik olyannak, mint egy börtön… Mr. Karizma igazgató is furcsa.
-
Igen, So Ji Sub igazgató nagyon jóképű. De a fenntartó sem semmi. Látnád őt… Ő
az, akinek tulajdonképpen az iskola a birtokában van. Hetente legalább két vagy
három napot a sulinkban tölt. Elég gazdag ember, több helyen is vannak
részvényei, ezért tölt itt csak kevesebb időt. De nagyon rejtélyes. Sok pletyka
terjed róla. Egyszer Chunji szellemesen megjegyezte, hogy…
Ekkor
azonban kirobban az ajtó, így nem tudtam meg, hogy mi az a szellemes dolog,
amit Chunji megjegyzett, és hogy egyáltalán ki ez a fiú/lány/kutya/macska. Az
ajtóban egy lány állt, szűk farmernadrágban, fekete converse cipőben, egy
egyszerű topban, fején kicsit félrefordított baseball sapkában. Pár másodpercig
összehúzott szemmel vizslatott. Talán meg is ijedtem volna, ha nem lett volna
egy csomó ilyennel dolgom az eddigi iskoláimban. Az ilyenek azt várják, hogy az
ember kicsit meghunyászkodjon, és hogy ő legyen a BOSS. Na, ezt várhatja tőlem.
Nem voltam könnyű eset én sem.
-
Yoo Ji Min vagyok- mutatkoztam be a rend kedvéért.
-
Bae Suzy- biccentett kurtán.
-
És a rendes neved?- vontam fel a szemöldökömet. Valamiért éreztem, hogy nem
lehet ez a valódi neve a lánynak.
-
Ez a valódi nevem, IQ harcos. Amerikai vagy, igaz? Látszik…- morogta, majd
ruhástól bedőlt az ágyába-
Ismertetem a szobaszabályokat- folytatta- Ne hangoskodj, ne fárassz, ne
énekelj, ne hozz be állatokat, ne röhögj idiótán, ne beszélj az álmodban, és ne
merészelj felkelteni, mert pisilned kell. Azt hiszem mindent elmondtam. Igaz, Sulli?
-
Még mindig ugyanannyira tudod ezt a szöveget, mint mikor 3 éve mi kerültünk
egymás mellé. Ugyanazok a szavak…- csóválta a fejét Sulli.
-
Szóval, akkor igen. Érhető voltam?- nézett felém.
-
Akkor most én is ismertetem a szabályaimat- mosolyodtam el gúnyosan- Ne legyél
paraszt, ne érezd magad felsőbbrendűnek, mint én, ne csinálj úgy, mintha te
lennél a suli ura, és ne szólj hozzám, hacsak nem a Barca legutóbbi meccséről
akarsz beszélni, mert azt én is láttam, és elég jó volt. Kérdés? Remélem nincs…
Ja, és még valami. Bármennyire is azt hiszed, én nem amerikai vagyok, hanem
koreai. Legalább normális nevem van, nem úgy, mint neked. Su-zy- szótagoltam a
nevét.
Erre
tágra nyílt szemekkel nézett rám, majd felhorkantott, és visszadőlt az ágyába. Sullira
néztem, akiről úgy tartottam, hogy ezek után ő is pikkelni fog rám, de csak
érdeklődve szemlélte, ahogy pakolok ki a bőröndömből, és egy bátorító mosolyt
is küldött felém.
Miután
kidobáltam a dolgaimat a szekrénybe, végig, ebben a feszült légkörben, ami a
szobában uralkodott, és a fürdőbe is bevittem a neszesszerem, kimentem a
szobából, hogy felhívjam Henry-t.
Azt
mondta, hogy találkozzunk az előtérben, így odasiettem.
Már
nagyobb volt a nyüzsgés, mint mikor mi jöttünk, sokan most érkeztek, pedig már 6 óra volt.
Négy fiúnak láttam pont az érkezését. Hát, mondhatom ezek is egyedien
festettek. Az egyiknek világosbarna, kicsit hosszabb haja volt, a másik szintén
szőke, bár inkább szőkésbarna, a harmadik nagyjából normális barna, a negyedik
pedig félig fekete, félig vörös. Mi volt itt? Ingyen hajfestéket árultak, és
nekem elfelejtettek szólni? Mindenesetre ők nagyon jól szórakoztak valamin,
mármint ez jött le a nyerítésszerű nevetésükből. Annyira belemerültem a
bámulásukba, hogy észre sem vettem, mikor az egyik, a világosbarna, a lábamra
húzta a bőröndjét.
-
Aúú!- nyögtem fel, és az ajkamba haraptam. A srác ijedten fordult felém, és
azonnal mellém sietett, és a lábfejemet kezdte taperolni. Itt meg kell
jegyeznem, hogy nem tudom, mit akart elérni, bár lehet, hogy hitt a
kézrátételes gyógyításban.
-
Jól vagy? Nagyon fáj?
-
Jól vagyok- hárítottam el, és intettem, hogy álljon fel, mert így elég kínos
volt a helyzet- Csak meglepődtem.
-
Új diák vagy? Még nem láttalak itt- kérdezte a szőkésbarna, egy mosolyfélével.
-
Igen, most jöttem- feleltem.
-
Akkor be kell mutatkozzak, a nevem…- kezdte az első, mire a félig vörös, (hm,
az is lehet, hogy időközben elfogyott a festék…?) megrántotta a kezét.
-
Siessünk, hyung már vár.
-
Rendben- mosolyodott el az világosbarna- Viszlát új lány, még látjuk egymást!-
majd elsuhantak a lépcső felé.
Ez
mindenképpen érdekes volt- vontam fel a szemöldököm.
-
Régóta vársz?- jelent meg mellettem Henry, mire elmosolyodtam. Legalább egy
biztos pont van itt ebben az egész kócerájban.
-
Nem, pár perce.
-
Rendben, éhes vagy?- kérdezte, mire korgó hasam válaszolt- Akkor menjünk
vacsorázni. Nálad van a kártya, amit kaptál?- ismét bólintottam- Akkor irány az
ebédlő.
*
Az
ebédlő nem volt a legjobb szó. Inkább egy bálterem, ahova az emberek enni
járnak. Na jó, ez biztos hülyén hangzott volna. A lényeg az, hogy egy hatalmas
terem, tele díszesen faragott asztalokkal, és székekkel. Sorban kellett állni
egy tálcával, a nagy kiszolgáló pult előtt, és az ember azt vett el, amit
szeretett volna. A kártya a végén kellett, abba lett betáplálva, hogy az ember
épp mit vett el.
Nem
voltak sokan, míg ettünk, még nem volt vacsoraidő. De hamar csatlakozott
hozzánk Henry két szobatársa, az egyik, a barátságos, karakteres arcú Kim
Jong In, becenevén, Kai, a másik a rosszfiús, agyameldobom-helyes, szívtiprónak
kinéző Kim Yoo Kwon, becenevén U-kwon.
-
Szia!- köszönt ez utóbbi, és rám mosolygott, hogy szinte szörnyethaltam a
tökéletes mosolya látványától- Henry már sokat mesélt rólad, szinte úgy érzem,
ismerlek is… Esetleg odaadod a telefonszámodat…?- de nem tudta folytatni, mert
unokatesóm fejbe dobta a kovászos uborkájával.
-
Őhozzá nem nyúlsz egy ujjal sem- mondta fenyegetően, de közben röhögve.
-
Értettem haver, ma már ezerszer elmondtad, hogy tabu a csaj, csak a számát
akartam, ha esetleg eltévedne…
-
Akkor fel tud hívni engem is- vágott vissza Henry. Én csak nevettem rajtuk, bár
ez a barátkozós dolog új volt nekem, igazából élveztem.
-
Ne is foglalkozz ezzel a kreténnel, csak már szinte nincs olyan lány a suliban,
akinél ne próbálkozott volna be - mosolygott Jong In. Gyönyörű szemei voltak, ezt itt meg kell jegyeznem.
-
Nem is igaz, nem vagyok ekkora nőcsábász!- tiltakozott az említett.
-
Dehogynem- vágott vissza a másik kettő.
-
És, kik a szobatársaid?- kérdezte Henry.
-
Sulli, és Suzy. Azt hiszem, hogy ez utóbbi nem túlzottan szimpatizál velem-
húztam el a számat mire egyszerre nevettek fel.
-
Egy hét. Annál tovább nem bírod- mondta U-kwon- Suzy csak azokkal kedves,
akiket bír. Amúgy meg kicsinál. Vele még én sem merek kezdeni…- gondolkozott
el.
-
Szerintem két hétig azért kihúzza- nézett végig rajtam Kai, elgondolkozva. Na,
több sem kellett, és elkezdtek fogadásokat kötni, hogy meddig bírom itt a
suliban, abban a szobában.
Igazán
kedves volt tőlük, de úgy döntöttem mégsem dobálom meg őket a gyümölcssalátám
darabjaival, hanem érett nőhöz hasonlóan viselkedek. Elvégre hozzászoktam már,
hogy a lányok az osztályban nem csípnek engem, itt sem fog érdekelni. Legalább
már pár olyan srác van, akivel el tudok beszélgetni. Már ez is nagy szó, az én
esetemben.
Vacsora
után még kiültünk egy kicsit a "kastélykertbe", élveztük a nap utolsó sugarait,
de aztán 9-kor be kellett menni, addig lehetett az udvaron tartózkodni,
onnantól csak az épületben, egészen 10 óráig, utána pedig csak a szobákban.
Egészen
a végső határidőig nem mentem vissza a terembe, hanem a srácokkal beszélgettem
egy ablakpárkányban. Sokat megtudtam róluk. U-kwon konkrétan felsorolta az
eddigi 32 barátnőjének nevét, hibátlanul, és elmondta, hogy ő az egyik az
iskolában, aki a legtöbb órát töltötte büntetésben, amellett, mivel az apja,
egy hatalmas informatikai cég vezetője, ő tud egy bizonyos szinten hackelni, szóval ha
valamire szükségem van, akkor szóljak. Biztosítottam, hogy így lesz. Bár mit
akartam volna megpiszkálni, az elektronikus naplót?
Kai
pedig arról számolt be, hogy az anyja egy egyetem igazgatója Szöulban, apja az
egyik legjobban jövedelmező utazási iroda vezetője, és, hogy a nyáron
Egyiptomba utazott. Ő elvileg az osztályelső, de a két fiú elmagyarázta, hogy
nem kell megijednem, nem stréber, csak mindent, amit egyszer hall, beszívja az
agya. Így kb. null tanulással ő vezeti a rangsort.
Henry-n
látszott, hogy örül, amiért megkedveltem a barátait, és jómagam is boldog
voltam, amiért már ismertem pár embert, akik épp nem akartak kiutálni, mint épp
Suzy, vagy az a szőke herceg az iroda elől.
Végül
persze eljött a 10 óra, a fiúk elbúcsúztak, én pedig a szobám felé vettem az
irányt. Bent épp a két lány egymás mellett az ágyon ült, úgy tűnt, hogy már
pizsamában, és néztek valamit egy laptopon, közben nevetgélve. Érkezésemre csak
Sulli kapta fel a fejét, és köszönt mosolyogva. Suzy az orra alatt morgott
csak.
-
Hova tűnsz el, mikor nem is ismersz senkit?
Arra
gondoltam, hogy nem válaszolok, hisz mi köze hozzá, hogy Henry az unokatesóm-e
vagy sem. Így felkaptam a cuccomat, és berobogtam a fürdőbe. Legalább fél órán
keresztül áztattam magam, mire úgy döntöttem, hogy elég tiszta vagyok. Nagy
levegőt véve kiléptem a szobába, ahol már csak a lányok kislámpája égett, és
csöndben beszélgettek. Bevetettem magam az ágyamba, és a fal felé fordultam.
Mielőtt lekapcsoltam volna a saját kislámpámat, még az éjjeliszekrényen lévő
családi fotóra tekintettem, majd lemondóan a kapcsolóhoz nyúltam.
-
Jó éjt, Yoo Ji Min- hallottam Suzy gúnyos hangját a hátam mögül, mikor ők is
leoltották a fényforrásokat.
-
Ennyire ne reménykedj, Bae Suzy- morogtam- Nem patkolok el reggelig!- Erre csak
Sulli elfojtott nevetését hallottam, majd erősen lehunyva a szemem, próbáltam
álomba merülni, de az álom még jó sokáig elkerült…
*
Mikor a többiek, reggel hatkor még az igazak álmát aludták, én már régen kipattantam az ágyból, és egy rövidnadrágot, egy topot, és futócipőt felhúzva az iskola mögötti tornacsarnokban melegítettem be. Sosem szerettem kihagyni a reggeli edzést, ami a lelket tartotta bennem, az USA-ban. Szerettem, ha reggel futok pár kilométert, attól mindig üdébbnek éreztem magam. Még tegnap kérdeztem meg Moon Chae Won titkárnőtől, hogy szabad e használnom a suli létesítményét, aki azt mondta, hogy természetesen, nyugodtan bemehetek reggel, nem szokott ott nagyon senki lenni ilyen embertelen órában. Meglepett, hogy mennyire felszerelt a csarnok, de rájöttem, hogy nem kéne csodálkoznom, elvégre ez a suli az eddig látottak alapján nagyon fullos.
Kényelmes
volt futni a talajon, fel sem tűnt, hogy már a harmadik kilométert tolom le, és
még nem fáradtam ki. Most, az utazás miatt pár napot kihagytam, de úgy tűnt,
nem volt maradandó hatása.
A
negyedik kilométer után fulladtam ki, és dobtam le magam a futópálya
startmezőjébe. Csak bámultam felfelé, és boldogan, kipirult arccal csináltam
pár nyújtást. A sport mindig felvidított, bármilyen helyzetben. De most így is
visszanyomott a tudat, hogy ma lesz az évnyitó ebben a puccparádé iskolában, és
egy csomóan néznek majd rám úgy, mintha nem az USA-ból, hanem a Mars-ról jöttem
volna. Ismét kiterültem, és mozdulatlanul bámultam a plafont. Tépelődésemet egy
felettem felbukkanó fej szakította félbe. Egy barna hajú srác hajolt felém,
amitől annyira meglepődtem, hogy ijedtem sikítva egyet felpattantam, ezzel
megfejelve őt. Ettől én is, és ő is visszakerültünk a földre.
-
Bocsi, csak meglepődtem- szabadkoztam, ahogy néztem a homlokát dörgölő fiút,
aki szintén melegítőben volt- Jól vagy?
-
Persze. Én sajnálom, nem kellett volna ilyen közel hajolnom. Csak úgy feküdtél
itt, mint aki kipurcant, aztán…
-
Csak lefárasztottak a kilométerek…- makogtam, elvégre egész jól nézett ki a
karakteres arcával, a szeme meg egyenesen ijesztően lélekbelátó volt. Az izmos
karjáról nem is beszélve, amin pár tetoválás virított…
-
Nicsak, egy sportember- nevetett fel kicsit, és miután felállt, felsegített a földről-
Rajtam kívül eddig nem nagyon járt ilyen korán futni senki. Új vagy, igaz?-
erre bólintottam, mire a kezét nyújtotta- A nevem Bang Min Soo, de hívj csak
C.A.P-nek. Ez a becenevem, a barátaimnak.
-
Yoo Ji Min vagyok a barátaimnak, azoknak pedig, akik utálnak, hülye amerikai-
ráztam meg a kezét, mire elmosolyodott- Most leszek végzős- tettem hozzá.
-
Akkor osztálytársak leszünk- mondta. Remek, még valakit megismerhettem,
az osztályból.
-
Minden nap jössz ide?- kérdeztem.
-
Általában.
-
Akkor legközelebb gyere hamarabb, és futhatunk együtt is. Egyedül néha unalmas…
Persze csak ha gondolod, lehet, hogy te jobb szeretsz egyedül, vagy most is
hülyének nézel, hogy ilyenre kérlek, hisz nem is ismerjük egymást- kezdtem
értelmetlenül makogni össze vissza, elvégre nem igazán ismertem itt a
szokásokat, hogy csak egy ilyet felajánljak egy idegennek, de ő csak
elmosolyodott.
-
Benne vagyok- mondta- Holnap pont nem tudok jönni, de holnap után itt leszek
reggel hatra.
-
Remek!- vigyorodtam el én is- Készülj, mert nagyon gyorsan futok, nehogy
lekörözzelek- böktem vállon, ami meglephette.
-
Szeretem a kihívásokat!- vonta fel a szemöldökét.
-
Ennek örülök. Most megyek, gyorsan lefürdök az évnyitó előtt. Viszlát Sapó!-
búcsúztam, majd elindultam az ajtó felé.
-
C.A.P. A nevem C.A.P- kiáltott utánam, de én csak nevetve intettem neki egyet,
majd az öltöző felé siettem.
Wááááá! Az első, ami az eszembe jutott, ez a mindent kifejező szó volt. Amúgy jó rész lett, főleg a vége. Egyébként, szerintem Suzy és Min Soo nagyon hasonlítanak egymásra, így egész jó barátok lehetnének, illetve, ha nem fogják egymást ( az elképzelésed szerint) "kinyírni", akkor azok is lesznek. A vége C.A.P-el meg igazán poénos lett. A sapó??? Várom a folytatást!!!! kajak
VálaszTörlésKöszönöm :)
TörlésSzerintem Ji Min-re gondoltál, mert Min Soo az C.A.P. Hát majd meglátjuk mi lesz velük... :D Igen, én is mindig Sapónak hívom, kivéve akkor, amikor nem... Majd igyekszem a következővel is :)
áááá! Elírtam a nevét. Basszus, ez így olyan ciki! Bocsi, igen Ji Minre gondoltam! :)
TörlésSemmi baj, az én nevemet is összekeverik még a saját szüleim is a fiútestvéreimével... (?). Igen, én sem értem hogyan.... :D Megesik az ilyesmi...
TörlésHahi :)
VálaszTörlésnagyon ritka az olyan magyar k-popos fanfiction ami ennyire jól meg van fogalmazva..na mondom, ha a Teen Top benne van akkor már nem lehet rossz történet, de amikor megláttam hogy még u-kwon is benne van; szerintem ez lesz az egyik kedvenc történetem :'D
Nekem effektív egyébként tetszik, hogy Suzy és Ji Min nem jönnek ki annyira jól, végül is általában ritkán jönnek ki az olyan emberek akiknek szinte ugyanolyan a személyiségük (legalább is most még, nagyon hasonlítanak).
Sapó...tetszik ez a becenév, bár én általában mindig Fullcapnek hívom.
Jó lett ez a fejezet és szépen fogalmazol :3 Várom már a következőt ^^
Egyébként meg iszonyatosan jó lett a trailer! Végre egy olyan ami nem csak egy kis összedobott másfél perces videó, aminél nagyjából minden 2. ugyanaz... Figyelemfelhívó, tisztára mint valami jó filmnek az előzetese :D
Áááááá, most itt vigyorgok össze vissza, mint mindig, mikor valami szépet mondanak az írásomra. Köszönöm szépen, igyekszem :D
TörlésIgen, a Teen Top a szívem ügye, (és a Block B is, főleg Yookwon), igyekeztem a kedvenceimet kiválogatni, de hát ugye ha minden kedvencem benne lenne, akkor már Barátok köztöt is forgathatnánk velük, annyi szereplője lenne... (Abban azt hiszem sok szereplő van, nem nézek ilyesmit amúgy :D )
Suzy és Ji Min biztosan nyírni fogják egymást még egy ideig.
A trailer-rel meg szenvedtem eleget, a legtöbb idő a mindenféle videóból való kivagdosás volt, de volt rá időm, még júniusban, vizsgaidőszakom végeztével neki is estem :D Remélem a fici is olyan lesz majd, mint amilyennek az előzetes mutatja.
Köszönöm, hogy írtál :D