/Sziasztook! Tudom, nagyon sokára hoztam, és sajnálom is. Csak sajnos annyi vizsgám volt, aztán a karácsony előtti hajtást sem kell szerintem senkinek bemutatni. Lényegesen rövidebb rész lett, mint az előző, inkább olyan közép kategóriás, de ezt a részt nem is terveztem hosszúra. Annyira nem is tartalmas, inkább egy átvezető fejezet, de remélem tetszeni fog. Kicsit fáradtan írtam, de remélem nem írtam nagyon hülyeségeket, vagy ellentmondásokat bele! :)/
Chapter 22
Bizalomjáték
- Te…tessék?- értetlenkedtem,
mert valahogy sehogy sem állt össze a fejemben a dolog- Sun In?- ragadtam meg a
nevet, amit C.A.P ejtett ki a száján. Mert ez a név egyszer szerepelt az
álmomban. Az egyik kislány kiáltotta a kettőből.
Két kislány rohangált egy homokozó
körül. Olyan 6 éves forma. Az egyik elesett, és beütötte a térdét, mire éktelen
sírógörcsöt kap. Zengett bele a játszótér.
- Hé, annyira nem fájhatott- lépett
közelebb hozzá a másik, kicsit maszatos képű, mosolyra álló szájú.
Hasonlítottak egymásra nagyon, mégis, mintha teljesen különbözőek lettek volna.
- De nagyon fáááj…- sírt továbbra is
a másik.
- Anyu azt mondta, hogy mire
menyasszony leszel, meggyógyul.
- De nem tudom, hogy el fog e venni!
Múltkor azt mondta, hogy túl kislány vagyok hozzá!
- Akkor majd keresel valaki mást-
nyugtatta, már majdhogynem bölcsen a mosolygós, és megsimította a síró lány
karját, és odabújt hozzá- Én mindig veled leszek.
- Tudom. Én meg mindig melletted
leszek. Ha férjhez megyünk, együtt menjünk.
- Jó. Legyen egyforma ruhánk!-
lelkendezett vidám hangon. Úgy tűnt, már a másik is elfeledkezett a térde
sérüléséből.
- Nagy uszállyal!
- És a szerencse zoknimban…
- Majd elkérem anya láncát. Ha nagy
leszek, azt mondta, hogy nekem adja!
- Sun In! Majd nekem is kölcsön
adod?
- Igen, persze…
- Te Sun In vagy?- kérdezte
elkerekedett szemekkel Sapó, mikor az én számból hallotta az előbbi nevet.
- Nem, Yoo Ji Min vagyok!- vágtam
rá, és kezdtem azt hinni, hogy én vagyok az egyetlen normális itt négyünk
közül. Meg talán DaHee, mert ő most egy szót sem szólt, csak
négyzetmilliméterenként bámult végig, mintha valami bizonyítékot keresne arra a
tényre, miszerint a Marsról jöttem. Hát nem onnan jöttem, hanem Los Angelesből,
és nem értem, miért vagyok rajta egy ősrégi képen, ráadásul kétszer. Mi volt ez
az álom? Ki az a Sun In, akié az anyja lánca lesz? Miért tudom ezt is
kapcsolatba hozni az én láncommal?
- Ez photoshop?- fűztem össze a
karomat, hátha mindjárt elnevetik magukat, és bevallják, hogy csak átvernek.
- Dehogy, a képet én csináltam!-
szólalt meg ekkor a másik lány is- Az ott a szélen Sun In, mellette C.A.P,
aztán L.Joe és Sun In ikerhúga, Sun Ah, ahogy én becéztem, HaeSal.
- Haesal?- ugrott be a név, amit
még egyszer hallottam a beszélgetésükben- Az első szerelmed?- néztem a szőke
fiúra döbbenten.
- Most nem ez a lényeg!- csattant
fel- Melyikük vagy?
- E…egyik sem!
- Miért vagy ebben olyan biztos?-
kérdezte Sapó összehúzott szemekkel.
- Mert…. nekem van családom, és
abban nem volt még egy én!- mondtam én is megzavarodva.
- Figyelj, ezek nem is a te
családod lányai- mondta finoman DaHee, mintha attól tartana, hogy robbanok- Ez
az elhunyt elnökhelyettes két lánya… akik elvileg szintén meghaltak
autóbalesetben.
- Akkor meg pláne nem lehetek én.
Nem támadtam fel a halálból…- fintorogtam, és az ajtót kezdtem el stírölni.
Hogyan jutnék ki leghamarabb?
- Azt mondtad, hét éves korod
előtti emlékeid elvesztek. Mert baleseted volt! Ők is pont hét évesek voltak-
világosított fel L.joe.
- Mi van, ha átvág minket?-
kérdezte ekkor DaHee kicsit gyanakodva- Van régi képed magadról?
Ekkor sóhajtottam egyet, és
előhalásztam a telefonomat, és előkerestem a képet, amit egy fotóról
készítettem. Nem volt így a legjobb minőségű, de látszottam rajta.
- Tessék, ez az. Bár U-kwon
szerint…- kezdtem el mondani, de itt elakadtam. Basszus, a fiú azt mondta, hogy
a kép photoshopolt. Hogy én rá lettem vágva- Francba!- fakadtam ki, és az egyik
fotelhez sétáltam a nappaliba, és leültem rá, tenyerembe temetve az arcomat. Mi
a fene folyik itt? Mi van, ha a családi fotókra tényleg rá lennék vágva, és nem
is oda tartoznék? De ez lehetetlen, a szüleim mondták volna… vagy nem?
- Kérem a láncomat!- mondtam
tagolva a szavakat, és felnéztem rájuk. L.Joe Sapóra nézett, aki bólintott
egyet, mire a szőke fiú odasétált hozzám és a kezembe nyomta az órámat.
- Mi ez?- kérdeztem még mindig
hidegen.
- Az elnökhelyettes feleségéé
volt- válaszolt C.A.P- Sun In-nek ígérte, ha felnő.
- Sun In… Ő volt…
- Az idősebb, egy ici picivel, a
kicsit komolyabb, és hidegebb- vágott a szavamba DaHee megint- Sun Ah volt a
legkedvesebb lány a világon. Hiperaktív volt, cuki, és aranyos. Szerintem te az
előbbi vagy…- gondolkodott el.
- És ha nem?- csattant fel L.Joe,
kicsit erőteljesebben, mint kellett volna.
- Nem akarok egyikük sem lenni!-
tettem fel a kezemet védekezően.
- Ez nem biztos, hogy a te
tiszted eldönteni- szólalt meg C.A.P- Vigyük el apámhoz!
- Mi vagyok én, egy zsák krumpli,
hogy így rendelkezhetsz velem?- csattantam fel. Talán más esetben nem akadok ki
ennyire, de most nagyon az idegeimen táncoltak.
- Nem… Ji Min…- mondta nehezen a
nevemet, mikor láttam, hogy nem tudja eldönteni, hogyan is szólítson- De ők meg
tudnak róla bizonyosodni, hogy tényleg te vagy e.
- Hogyan?- tártam szét a karomat.
- DNS vizsgálat…- kezdte Sapó.
- Az nem elég, egypetéjű ikrek
voltak, a DNS-ük ugyanaz…- vágott közbe DaHee.
- Akkor hogyan?- lettem egyre
ingerültebb.
- Ujjlenyomat… de ahhoz csak
akkor jutunk, ha elvisszük apámhoz.
- Nem… nem akarok!- mondtam, közben
L.Joe-ra nézve. Az ő apja sem volt túlságosan szimpatikus. Észrevehette a
pillantásomat, mert mellém ült, és a kezemhez nyúlt.
- Az ő apja rendes, és…!-
megfogta a kezemet, de elrántottam tőle, amitől belefagyott a szó, és rám
nézett- Jimmy, kérlek… Lehet, hogy…
- Lehet, hogy én vagyok a csaj,
akit szerettél? Ha még az is lennék, mit változtat? Már nem vagyok az, aki
voltam. És én semmire nem emlékszem. Az én emlékeim közé csak azok tartoznak,
amik nem vetnek túl jó fényt rád!- szinte remegtem.
- Hagyd őt!- szólt rá C.A.P és
elém guggolt, hogy az arcomba nézzen.
- Figyelj, semmi baj nem lesz.
Lehet, hogy tényleg nem te vagy az. Akkor semmi nem változik…
- És ha igen? Feldúltátok… az
egész életemet. Mégis, miért fontos nektek, hogy ki vagyok? Te jó ég, ha
ismertük is egymást, annak már 10 éve. Én hét éves lehettem, te kilenc, L.Joe
meg nyolc…- mondtam, bele sem gondolva, hogy ezzel elárulom magam.
- Te erről honnan tudsz?- nyílt
tágra L.Joe szeme.
- Nem mindegy? Semmi kedvem
veletek menni sehová. Nem akarom, hogy közöm legyen hozzátok. Főleg az
szüleitekhez- felálltam, és az ablakhoz sétáltam, hogy a homlokomat az ablaknak
támasszam.
- Tudsz valamit? Tényleg a másik
oldalon állsz?- kérdezte lassan a szőke fiú.
- Milyen másik oldal? Azt hiszem,
itt ti vagytok a legveszélyesebbek magatokra nézve- tártam szét a karomat.
- Ji Min, nem érünk most erre rá,
menjünk!- vágott közbe C.A.P. Ismét émelygés fogott el a gondolatra, hogy
azokkal az emberekkel kerüljek egy légtérbe.
- Nem… nem akarok!- mondtam
makacs gyerek módjára- Ti sem mondotok semmit erről a két lányról, sem
magatokról, nekem miért kéne bíznom bennetek? Ne higgyétek, hogy ilyen könnyen
elhiszek nektek mindent. Már egy ideje figyellek titeket, és nagyon sok dolog
szól ellenetek!
- Ez egy bizalomjáték, drága-
mondta L.Joe vontatottan- Egyikünk sem bízhat meg a másikban teljesen. De mi
nem mondunk semmit, amíg biztos nem lesz, hogy te vagy az, akire gondolunk.
- L.Joe, mi van a nénikéddel?-
szólalt meg hirtelen DaHee, mikor már válaszra nyitottam a számat.
- A kórházban van, mint mindig.
Köszöni, jól van, de ez most egyáltalán nem fontos- morgott vissza a fiú.
- Nekem van egy hajtincsem
HaeSal-tól. Mivel egyezik a DNS-ük, ezért megnézhetjük, hogy ő ez az tényleg.
Ha nem, akkor meg elengedhetjük, nem kell az apánknak szólni.
- Ti nem tehettek velem azt, amit
akartok!- mondtam kitartva a saját álláspontom mellett.
- Ez nem rossz ötlet!- vetette
közbe C.A.P, meg sem hallva, amit mondtam- Figyelj!- fordult felém- L.Joe anyai
nagynénje orvos, nem kell az apámmal találkoznod, de ő meg tudja állapítani,
hogy egyáltalán tényleg te vagy e a képen. Utána majd gondoljuk tovább a
dolgot. Kérlek!- nézett rám a sötét szemeivel.
Végig gondoltam a dolgot. Nem
hangzott hülyeségnek. Hisz tudnom kellett nekem is az igazat.
- Rendben!- bólintottam lassan,
mire egy megkönnyebbült sóhaj volt a válasz.
- L.Joe, vidd el DaHee-t hozzánk,
hozzátok el azt a tincset, én meg elviszem Ji Min-t a kórházba. Ott
találkozzunk!- adta ki az utasításokat C.A.P.
- Nem, Min Soo, te vigyél haza. Én
be nem ülök L.Joe mellé a kosiba, mikor ilyen zaklatott!- mondta a másik lány
kicsit felhúzva az orrát.
- De hát…- kezdett ellenkezni a
fiú, és rám pillantott.
- Nincs de, oppa. Menjünk- kapta
fel a sapkáját, és még a fülemhez hajolt- Fejezzétek be nyugodtan, amit
elkezdtetek. Lehet, hogy ez az utolsó alkalom, hogy megteheted!
Majd elfordult, és kihúzta a
bátyát a szobából, hogy meg sem kérdezhettem, vajon miért lenne ez az utolsó
alkalom.
Egyedül maradtunk L.Joe-val.
Mindenhová nézett, csak rám nem, és én is igyekeztem kerülni az ő tekintetét.
Ott álltunk, mint két idióta, majd lassan rám emelte szemeit, és közelebb
lépett. Ingemhez nyúlt, és kigombolta az alsó gombot. A szemem elkerekedett, a
szívem meg jóval hevesebben kezdett el verni, mikor kigombolta a másodikat is.
- Legközelebb végezz rendes
munkát- motyogta, majd visszagombolta őket. Hát persze, félregomboltam. Hogy is
lehettem olyan hülye, hogy azt higgyem, újrakezdi a kis afférunkat? Azt
reméltem, vagy attól tartottam? De hát eddig sosem ellenkeztem, csak utólag
bántam meg, ha közelebb engedtem magamhoz a kelleténél.
Mikor végzett vele, a szemembe
nézett. Mintha onnan várna választ a kérdéseire. Majdnem annyira elveszettnek
tűnt, mint amilyennek én nézhettem ki.
- Ki vagy te?- nyúlt az arcomhoz,
és ezúttal hagytam is neki, hogy végigsimítsa- Ha te vagy Sun Ah… Vagy ha te
vagy Sun In… Vagy egyik sem vagy… Kezdjük tiszta lappal. Nem akarok megőrülni
miattad- mondta halkan, érzelmektől mentesen- Ami ma történt, azt felejtsük el.
Nem lenne jó, ha megtudnák…
- Nekem már olyan mindegy. Úgyis
ribancnak nézel- vontam vállat kissé szerencsétlenül.
- Nem. Nem ribanc voltál. Inkább
kétségbeesett. Ahogy én is… Én voltam a hibás. Letámadtalak egy gyenge
pillanatodban… de nem tehetek róla. Túlságosan is vonzódok hozzád. Ahogy te is
vonzódsz hozzám, ne merd tagadni. De ahogy mondtad… ez nem szerelem, még csak
nem is szimpátia. Csak testi kényszer. Ezt nem szabad folytatnunk- bólintottam
egyet, mire kicsit megnyugodott az arca- Menjünk. A kórház messze van! Vedd fel
a kabátodat- terelte el a témát gyorsan
Bólintottam ismételten, nem
igazán tudtam megszólalni, majd a levetett kabátom felé nyúltam, és belebújtam.
A liftben nem szóltunk egymáshoz,
mindketten magunkba merülhettünk. Nem tudtam, hogy akarok e valaki másvalaki
lenni, mint aminek eddig hittem magamat. Bár megmagyarázna pár dolgot, hogy
azok, akik ismerősnek tűntek, miért is tűntek úgy, mintha láttam volna már őket
valahol.
Beültünk a fiú kocsijába, ahol
azonnal bekapcsolta a fűtést, majd mielőtt elindult volna, felém fordult.
- Ha esetleg… ha esetleg te vagy
Sun Ah… akkor ígérd meg, hogy megpróbálhatom jóvá tenni, amit tettem!- mondta
halkan, mire kicsit felnevettem. Túl sok volt nekem ez már.
- Byung Hun…- mondtam lassan- Ha
nem ő vagyok, akkor maradsz egy seggfej velem szemben? Nem érted, hogy az én
szememben, akárki is voltam, nem fog semmi változni?
- Rendben, megértettem, és
felfogtam!- szorította meg a kormányt kicsit ingerülten, majd nagy sebességgel
kihajtott a parkolóból, hogy belepréselődtem az ülésbe.
Kezdjük tiszta
lappal. Nem akarok megőrülni miattad.
Elfintorodtam a gondolatra,
miszerint azért ilyen, mert lehet, hogy az vagyok, akit régen szeretett. De ez
a tény már elég lenne ahhoz, hogy elfogadjon? Hogy elfelejtsen mindent? A
francba, hogy miért nem tudok semmit?! Miért nem emlékszem?
Nem tudtam mit mondani, így
inkább kibámultam a kocsi ablakán, néztem a zuhogó esőt, ahogy a cseppek
folytak az üvegen. Beletelt egy kis időbe, mire leparkoltunk egy jó hírű kórház
előtt.
- Itt dolgozik a nagynénéd?-
néztem a szőke fiúra, mikor az ajtóhoz értünk.
- Igen, vezető főorvos, most
ügyeletes. Mindjárt felhívom, hogy szakítson ránk időt.
- Ő az anyád húga…?
- Igen. Ritkán találkozunk,
amióta anya megölte magát- mondta természetesen, mintha az időjárásról beszélne-
Gyere, menjünk be a váróterembe!
Nem voltak odabent sokan, mivel
már késő volt. Leültünk két szabad helyre, és vártuk, hogy megérkezzenek a
többiek. Hallottam, hogy l.Joe telefonál valakivel. Gondolom a nagynénjével.
- DaHee-nek miért van hajtincse Sun
Ah-tól?- próbálkoztam kideríteni valamit.
- Legjobb barátnők voltak. Vagyis
voltunk hárman. Ezért vagyok most vele olyan jóban. Hat évesen ugyanolyanra
vágatták a hajukat. Aztán adtak egy-egy tincset egymásnak- vont vállat.
- Mit szerettél Sun Ah-ban?-
kérdezgettem tovább.
- Mit érdekel az téged?- lett
zárkózott.
- Lehet, hogy rólam beszélünk!-
vontam vállat kicsit zavarban.
- Előbb még nagyon nem akartál
belegondolni- horkantott fel, és rám nézett, kicsit ingerült szemekkel.
- Te hogy reagálnál?- csattantam
fel én is, mire beszívta a száját.
- Sun Ah volt a legkülönlegesebb
lány az egész világon. Ha megjelent valahol, hiába volt még apró, nem lehetett
róla levenni a szememet. Túlságosan is ragyogott- mondta halkan végül, ami
meglepett. Tényleg ő nyilatkozott valakiről így?
De nem tudtam semmit mondani,
mert megláttam a fiú feje mellett a besiető DaHee-t, nyomában a bátyával.
- Megvan?- nézett fel L.Joe is.
- Igen- mutatott fele egy kis
zacskót a lány.
- Már csak a te hajad kell!-
lépett mellém Sapó, és elővett a zsebéből egy bicskát, amitől automatikusan
hátrébb húzódtam. Egy apró mosolyszerű jelenség tűnt fel az arcán, majd
kinyitott belőle egy apró ollót, és levágott egy aprócska tincset a hajamból.
- Egy hajszál is elég lett volna-
mondtam, mikor láttam a kezében a hajamat.
- Menjünk biztosra!- állt fel,
majd a másik fiúra nézett kicsit hidegen- A nagynénéd?
- Előbb írtam neki, azt mondta,
menjünk az irodájába- hangzott a felelet ugyanolyan feszülten. Mi bajuk ezeknek
egymással?
- Akkor legyünk hamar túl rajta-
mondtam, és intettem, hogy mutassák az utat.
Az iroda a második emeleten volt,
és a kopogásra egy női hang szólt ki, hogy bemehetünk. Az asztalnál egy
fiatalos, és nagyon szép nő ült.
- Byung Hun!- mosolyodott el,
mikor meglátta az unokaöccsét- Régen láttalak.
- Én is téged! De most a segítséged
kéne!- letette az asztalra a két tincset- Meg tudod nézni, hogy egyezik-e a
DNS?
- Apuci már veled végezteti a
piszkos munkát is- fintorodott el kicsit az orvos.
- Erről ő nem tud. Kérlek!
- Ha elmondod, kié!- vágta rá a
nő. Erre a szőke srác felénk nézett, és kapott Sapótól egy bólintást.
- Az egyik Sun Ah-é…
- Mikor felejted már el végre?-
szakította félbe a nő- És a másik kié?
- Az övé- mutatott rám, mire a
nőnek elkerekedett a szeme.
- Lehet, hogy ő Sun Ah? Vagy… ha
egypetéjű ikrek… Sun In?
- Nem tudjuk, lehet.
- Üljetek le, kérlek. Azonnal
megnézem!- vette fel a két mintát az asztalról, és eltűnt az irodája hátsó
ajtaján.
- Izgulsz, Ji Min?- vonta fel a
szemöldökét DaHee.
- Hagyjál már békén!- morogtam
vissza.
- Nem így kéne hozzáállnod a
dolgokhoz!- sóhajtott.
Csendben ültünk vagy tíz percen
keresztül, már éreztem, hogy a gyomrom egy mákszem méretét utánozza az idegtől.
Majd ismét nyílt az ajtó, és egy
nyomtatott lapot csapott le az asztalra a nő.
- 100%-os az egyezés. Valami
hihetetlen… Túlélted!- motyogta rám nézve.
Mintha kirántották volna a lábam
alól a talajt, forgott velem a világ. Szinte éreztem, hogy így lesz. Túl sok
véletlen lett volna. De így, kimondva, kinyomtatva, az igazság… ijesztő volt.
A lábaim öntudatlanul mozdultak,
és emelkedtek fel. Hátratántorodtam, de kitartottam a célom mellett.
Megragadtam a kilincset, és szinte nem érzékelve a körülöttem lévőket
kitámolyogtam a folyosóra. A lábam felgyorsított, és késztetést éreztem, hogy rohanjak,
míg be nem vetődtem egy női mosdóba, ahol azonnal megnyitottam a csapot, és
aládugtam a kezemet, hogy lehűtsön. Nem használt. Csak a kezem remegett jobban,
mintha epilepsziás lettem volna. Rám tört a hányinger. Nem akartam elfogadni a
tényt, miszerint más vagyok, mint akinek eddig hittem magamat. Belenéztem a
velem szemben lévő tükörbe, és a lány, akit magammal szemben láttam, elgyötört
arcot vágott. Szánalmas képet. Ha az utcán láttam volna, talán kinevetem,
amiért ennyire az arcára hagyja írni az érzelmeit. Ne legyen ennyire
szerencsétlen!
Rosszul voltam attól az arctól.
Felemeltem az öklömet, és beleütöttem a tükörbe, de olyan erővel, hogy az
darabjaira esett, szilánkjai meg felvágták a kezemet. Fájt. De nem érdekelt.
Hátrálni akartam, de egyre inkább azt éreztem, hogy valami elködösíti az agyamat,
majd a következő pillanatban éreztem, hogy magába ránt a sötétség.
*
- Mi volt rá ilyen hatással?-
hallottam egy női hangot.
- Ha veled közölnék, hogy más
vagy, mint akinek hitted magad, és hogy az egész családod halott, és te
valamilyen csoda folytán túléltél egy balesetet, te sem reagálnál másképp a
sokktól. Remélem, hogy megbékél majd az igazsággal- mondta egy másik hang, majd
hallottam, hogy csukódik az ajtó. Lehet, hogy kiment. Sajgott a fejem, és a
kézfejem, a szemet pedig nem tudtam kinyitni, hiába próbáltam.
- Ji Min, Ji Min…- fogta meg a
kezemet valaki. Talán DaHee hangja lenne?- Micsoda elcseszett életed van…
Kösz szépen.
- De tudod… te elég erős vagy,
hogy elviseld. Tudom, hogy hallasz. Kelj fel, kérlek, és akkor mindent
elmagyarázunk. Nemsokára itt lesz Bang miniszter is… az apám. Látni akar téged,
ha már tényleg az egyik Yeon lány vagy…
Erre mintegy varázsszóra
kipattant a szemem, és a mellettem ülő alakra pislogtam. Kellett egy kis idő,
míg a szemem hozzászokott a fényhez. Egy kórteremben lennék? DaHee-re
pislogtam, majd körbe a szobában. Igen, ez egy kórház volt. A kezem be volt
kötözve. Mi történt?
- Szétütöttél egy tükröt. Kicsit
sokkos állapotba kerültél!- sóhajtott, mintha kitalálta volna a gondolatomat.
- Nem álmodtam? Megtörtént?-
kérdeztem, kicsit rekedtes hangon, miközben segített nekem felülni a párnákon.
- Igen, megtörtént!- húzta a
száját, mintha neki sem tetszene- Te tényleg az egyikük vagy. Nemsokára itt
lesznek, hogy ujjlenyomat alapján megnézzék, hogy pontosan melyikük.
- Bang miniszter?- szorult el a
torkom.
- Igen, ő is… Figyelj, Ji Min….
vagyis…. így hívlak, hisz nem tudom, ki vagy. a lényeg, hogy…- kicsit zavarban
volt a lány- Ne hidd, hogy te most valami rosszba csöppentél. Csak próbáld
megemészteni, és azután ítéld meg a dolgot, rendben? Nem sokára megtudod a
teljes igazságot.
- Hát nem ártana már végre-
morogtam- De legalább a nevemet tudnám…
- Ne légy türelmetlen!-
mosolyodott el a lány kicsit, mire felnevettem. Örültem, hogy ő van velem, és
nem valamelyik fiú- Tudom, hogy hülye kérdés, de… Melyikük lennél szívesebben?
Meglepett. Komolyan ekkora baromságot
kérdezett?
- Hát nekem olyan szinten
mindegy!- csattantam fel.
- Azért annyira nem. Sok minden
múlik ezen. Bár semmire nem emlékszel, és ez nagyon kiakasztó. Lehet, hogy
olyan dolgok vannak a fejedben, amik segíthetnének rajtunk… Meg persze a fiúk…-
itt elakadt, és rám nézett.
- Mi van a fiúkkal?-
értetlenkedtem.
- Hát… Ha Haesal vagy, akkor
C.A.P, ha Sun In vagy, akkor L.Joe mond le rólad…
Elkerekedett a szemem. Lemond
rólam? Mi ez? C.A.P Sun In-t szerette?
De mielőtt még kérdezhettem volna
akármelyiket is, nyílt a kórterem ajtaja, és besietett rajta egy öltönyös
ember, nyomában a két fiúval. Szinte azonnal észrevettem a férfi arcán Sapó
vonásait. Bang miniszter volt. Valahogy olyan tekintélyt sugárzó volt… Szinte
kedvem lett felállni, hogy ennyivel kimutassam tiszteletemet, de még időben
eszembe jutott, hogy ki ő, és hogy benne volt valami olyanba, amire simán
mondhatjuk, hogy gyilkosság.
- Te vagy az?- suttogta, rám
nézve.
- A következő áldozata?- húztam a
számat, mire a férfi meglepődve a fiúk felé nézett.
- Tud valamit?
- Ezt tőlem is kérdezheti!-
vágtam közbe- Igen, tudok róla. Maga, meg So Ji Sub igazgató… Meg a
külügyminiszter helyettes… és ki is még? Ó, igen, talán NaEun apja… esetleg az
egészségügyi miniszter… Ki van még benne? Hat embernek kell lennie… Maguk
tehetnek az egykori Kim elnök haláláról. Akinek a fia az iskolatulajdonosunk,
tudom! Már az elején gyanús volt az egész! Higgye el, mindent megtettem, hogy
kiderítsem a dolgokat. Talán azt hitték, hogy Kim Jae Joong oldalán állok? Az a
férfi egyszer sem nézett rám. Most boldogak? Mit akarnak velem? Én lennék az
egykori elnökhelyettes megmaradt lánya? Talán az ő halálukról is maguk
tehetnek? És most eljött, hogy velem is végezzen?- nem tudom, honnan vettem a
bátorságot, hogy ezt így mid kiadjam magamból, de jól esett. A férfi tágra
nyílt szemekkel nézett a konok szemeimbe, majd egy apró mosolyra húzta a
száját.
- Ügyes kutatómunka. De valamit
félreértesz! El fogom magyarázni, de előbb tudjuk meg, hogy melyik lány vagy!
- Miért kéne bíznom magában?-
néztem rá még mindig hidegen.
- Ji Min, kérlek!- szólt közbe
C.A.P, akit szinte teljesen kiakaszthatott az előző felszólalásom.
- Legyen! Mintha olyan sokat
számítana!- sóhajtottam, hogy egyelőre elnapoltuk a kivégzésemet.
- Tarts az ujjadat- tartott oda
egy szenzort, ami fénnyel világította meg az ujjamat, mikor rátettem a
hüvelykemet- Nemsokára összehasonlítjuk a két lányéval… Pár perc múlva
megtudjuk, ki is vagy!
Ennek hallatán ideges lettem.
Húzzák itt az agyamat.
- Hogy élhettem túl?- kérdeztem-
Akkor nem volt vizsgálat, hogy ki halt meg?
- Ez egy érdekes dolog… de majd
minden idejében elmesélek…- mondta a férfi egy kissé feszülten.
- És az mikor lesz?- csattantam
fel.
- Mihelyst kijött az eredmény. És
hazamehettünk. Akkor mindent elmondok.
- Miből gondolja, hogy magával
fogok menni?- lettem egyre harciasabb.
- Nem emlékszem, hogy Yeon Kwang
Soo egyik lánya is ilyen tiszteletlen lett volna. Azért fogsz velünk jönni,
mert nem akarsz magadra maradni válaszok nélkül. Ennyi az egész!
Igaza volt. Nem tehettem másképp.
Muszáj volt tudnom az igazat.
- De ígérje meg, hogyha
meghallgattam, magam döntök, hogy mit akarok tenni! Ha akarok, hagynak elmenni!
Ezen elgondolkozott, szinte láttam
az agytekervényeit dolgozni.
- Legyen így. Hisz úgysem
emlékszel semmire!- sóhajtotta. Ebben a pillanatban benyitott egy fehér
köpenyes, orvosnak tűnő férfi, és átnyújtott pár papírt a miniszternek. Tudtam,
hogy azon van az igazság, hogy ki is vagyok valójában.
Megfeszültem, ahogy a szobában
szinte mindenki más is.
A fiúkat csak a szemem sarkából
láttam, de így is feltűnt, hogy milyen mereven bámulják a papírokat, holott ők
sem látják, mi van ráírva.
A miniszter lassan, miután szemügyre
vette, letette az ölébe a papírokat, és rám mosolygott.
- Üdvözöllek az élők köreiben….
Yeon Sun In!
Egyszerűen I-M-Á-D-O-M ....nem találok szavakat ..:D olyan jo fejezet lett ügyes vagy pusziii :) :D
VálaszTörlésÉn meg titeket imádlak :D Annyira boldoggá tudtok tenni! Köszi :)
TörlésEz halálos volt, bár a végén jobban örültem volna ha az derül ki,hogy JiMin mégis csak SunAh, de ki tudja milyen meglepetésekkel rukkolsz elő a következő részben, amit már most nagyon várok, úgyhogy ne nagyon várass meg minket <3
VálaszTörlésIgyekszem most a szünetben gyorsan folytatni, hogy ne kelljen sokat várni rá. És hát, remélem, hogy lesznek még meglepetések! :)
TörlésMiért???? Q.Q Sun Ah-t akartam xD (L.Joe párti) Bár ennyi dolgot ilyen egyszerüen össze tudtál sűríten ia blogban le a kalappal elötted :3 Biztos leszenk benne fordulatok úgy érzem! :D
VálaszTörlésMindenki Sun Ah-t akarja :D Hát majd meglátjuk, mi lesz velük... Örülök, hogy tetszik a blogom. És köszönöm, hogy írtál, sokat jelent nekem :)
TörlésSzooooval. Hajnali egykor olvastam a restt,de erom mar nem volt, hogy kommenteljek.
VálaszTörlésBevallom, kicait csalodott voltam a resz vegen Sun In miatt. Bar az is igaz, hogy sejteni lehetett, hogy Ji Min ki lesz. A visszaemlekezesekbol es abbol,hogy Sun ah milyen karakter.
Amugy csak erdekessegkent a tortenettek almostam az este, vmi orbitalisan nagy hulyeseg!^^
Nem baj, kivancsian varom, a tovabbi fejlemenyeket, mi a celjuk, kik most akkor a jok, a gonoszak. Az is lehet, hogy ujra kene olvasnom az egeszet, mert most teljesen nem vagyok kepben, hpgy ki mit cainalt, ki a jo, stb. Vagy irhatnal egy osszefoglalot! :D
na jol van en meg caak most keltem fel. Reggel van. Visszabujok az agyba. Addog is kellemes unnepeket! :) ;)
KAJAK
Szia! Hajnalban inkább aludnál, és akkor kelhetnél korábban :D 11-kor kelni, ejnye XD Mondaná anyukám.... na mindegy, térjünk a lényegre! Úgy tűnik, mindenki jobban szerette volna, hogy Sun Ah legyen az, de higgyétek el, így "mókásabb" lesz a dolog :D
TörlésTe jó ég! Én még sosem álmodtam a saját történeteimről, csak múltkor azt, hogy kitört a 3. világháború, és én jöttem rá legelőször... Bocsi, megint Too much information. :'D
A következő részben ki fognak derülni dolgok, és én is igyekszem úgy írni, hogy ami régen történt, azt összhangba hozzam vele. De ehhez lehet, hogy nekem is újra kellesz olvasnom! :D
Köszi, hogy írtál, aztán aludd ki magadat. Neked is kellemes ünnepeket, és egyetek sokat. ;)
Áááh annyira jóó rész!*-* MEGINT:D Énis azt vártam hogy Sun Ah lessz......de érzem hogy nem fog róla L.Joe lemondani...ugye?????:DD Na nem mintha C.A.P nem jönne be:D
VálaszTörlésAnnyira imádom a blogod! És ezt már nemtudom hanyadszor írom le:DDD Kérlek siess a következővel^^ Kellemes Karácsonyi ünnepeket!♥
Hát olyannak ismersz, aki ennyi után kiírja L.Joe-t a történet izgi részévből? :"D Annyira örülök, hogy ennyire tetszik, szavakkal el sem tudom mondani! Igyekszem a következővel. :) Neked is Boldog karácsonyt!
TörlésSzia!
VálaszTörlésMost nem igazán tudok mit írni, ezért csak jelzem, hogy elolvastam és várom az folytatást és
Boldog Karácsonyt!, ha addig nem teszel fel semmit.
Szia! Neked is boldog karácsonyt! :) És ígérem, hogy iparkodok :)
TörlésSzia!
VálaszTörlésNagyon jó a történet és nagyon izgalmas is.
Remélem hamar hozod az új részt.
Szia! :)
TörlésÖrülök, hogy tetszik! Igyekszem a következővel, már majdnem kész van. :)